Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alaptörvény védelme érdekében a jövőre nézve történő megsemmisítést alkalmazta, kellő időt, csaknem négy hónapot biztosítva a Kúriának arra, hogy a joggyakorlás egységessége érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. Emellett az Országgyűlésnek is lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt külön törvényi tényállásban szabályozza. A megsemmisítés időpontjáig a bíróságoknak alkalmazniuk kell a rájuk nézve kötelező jogegységi határozatot.

A 12 év alatti sértett sérelmére elkövetett szexuális cselekmény esetén a Btk. – ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll – különbséget tesz aszerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel, vagy a sértett beleegyezésével valósítják meg. Kényszerítéssel történő elkövetés esetén a büntetés mértéke 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, míg a beleegyezéssel történő elkövetést a törvény 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Ezzel szemben a Kúria jogegységi határozata úgy rendelkezik, hogy függetlenül attól, hogy az elkövető kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követi el a cselekményt, a vádlott 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az Alkotmánybírósághoz forduló bírók szerint a jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, mivel a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétes következtetést von le az elkövető hátrányára, amikor tíz helyett tizenöt évben maximálja a kiszabható szabadságvesztés időtartamát. Az indítványozó álláspontja szerint a BJE sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését (a hatalommegosztás elve) és a XXVIII. cikk (4) bekezdését (a nullum crimen - nulla poena elvéből fakadó kötelezettséget), mert valójában nem a Btk.-t értelmezte, hanem a felelősséget súlyosító normát alkotott, és a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határát 10 évről 15 évre emelte. Az Alkotmánybíróság a bírói indítványokat megalapozottnak találta. A testület kimondta, hogy nincs a Btk-nak olyan olvasata, amely a jogegységi határozatban foglaltakat alátámasztaná. Ezért ha a szóban forgó cselekményt a sértett beleegyezésével követik el, akkor a büntetés kizárólag a Btk. szerint 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés lehet. Határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a bírói jogértelmezésnek egyetlen korlátja van, mégpedig a törvényeknek való alávetettség, ez azonban az értelmezés során nem léphető át.

Az Alkotmánybíróság a határozata indokolásában kitért arra is, hogyha a Btk. törvényalkotó általi felülvizsgálatát indokoltnak tartja, úgy nincs akadálya annak sem, hogy ennek során a Kúria által választott megoldást alkalmazza, de ehhez az Országgyűlés döntése szükséges. A határozatnak megfelelően tehát az Országgyűlésnek lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt önállóan kiemelje a jelenlegi keretek közül, és külön törvényi tényállásban szabályozza.

A határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Dr. Czine Ágnes, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó, Dr. Salamon László, Dr. Stumpf István, Dr. Szabó Marcel és Dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

Forrás:

Alkotmánybíróság

Szerk.: Pató Viktória Lilla