Az Euróoai Unió Bíróságának friss döntése alapján az Európai Bizottság (EB) jogszerűen utasította Magyarországot, hogy függessze fel a dohányipari vállalkozásokat terhelő egészségügyi hozzájárulás és az élelmiszeripari vállalkozások élelmiszerlánc-felügyeleti díjának alkalmazását addig, míg a hivatalos vizsgálat lezárul.

A luxembourgi székhelyű uniós törvényszék ítélete szerint az Európai Bizottság korábban helyesen következtetett arra, hogy a két ügyben a hivatalos vizsgálati eljárás lezárásáig Magyarország nem kívánja felfüggeszteni a díjak alkalmazását. Az ügyek előzménye, hogy 2015 februárjában Magyarország a dohányipari vállalkozásokat terhelő adónál progresszív adózási mértéket vezetett be, egészségügyi hozzájárulás elnevezéssel, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat pedig az élelmiszerlánc-szereplőnek minősülő vállalkozásoknak kell megfizetniük árbevételük függvényében.

Az Európai Bizottság vizsgálati eljárást indított, úgy ítélte meg ugyanis, hogy az adókulcsok jelentős mértékű progresszivitása, továbbá az adófizetési kötelezettség beruházások megtételéhez kötött csökkentése az uniós versenyjoggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősül. A bizottság szerint a progresszív adókulcsok különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele alapján és indokolatlan előnyt nyújtanak az alacsonyabb árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak. Ehhez hasonlóan az adófizetési kötelezettség beruházásokkal összefüggő csökkentése is indokolatlan, ráadásul az egészségügyi hozzájárulás célkitűzésével össze nem egyeztethető előnyt nyújt az ilyen beruházásokat megvalósító vállalkozásoknak.

A bizottság arra utasította Magyarországot, hogy az eljárás lezárásáig függessze fel a progresszív adókulcsok alkalmazását. Ezt követően Magyarország a felfüggesztő rendelkezések megsemmisítését kérte.

Az Európai Unió Bírósága most úgy határozott, hogy az uniós bizottság jogszerűen fogadta el a felfüggesztő rendelkezéseket, ezért elutasította Magyarország keresetét.

Forrás:

MTI

Szerk.: Pató Viktória Lilla

A korábbi bejelentésekkel ellentétben később, csak májusban viheti bíróság elé az Európai Bizottság (EB) a légszennyezettségi határértékek túllépése miatt az érintett kilenc uniós tagállamot, köztük Magyarországot.

A brüsszeli testület eredetileg azt közölte, hogy szükség esetén, megfelelő válaszlépések hiányában már március közepén az Európai Bíróság elé viszi azon államokat - Csehországot, az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Magyarországot, Németországot, Olaszországot, Romániát, Spanyolországot és Szlovákiát -, amelyekkel szemben már második szakaszba lépett a magas légszennyezettség miatt korábban megindított kötelezettségszegési eljárás. Az EB egyik szóvivője kedden megerősítette azokat a sajtóhíreket, melyek szerint Jean-Claude Juncker bizottsági elnök a testület sűrű napirendjére hivatkozva úgy döntött, hogy áprilisban már nem fognak döntéseket hozni a tagországokkal szembeni jogsértési eljárások ügyében, legközelebb majd csak májusban, a 2021 és 2027 közötti hétéves időszakra vonatkozó keretköltségvetésről szóló javaslat jövő heti beterjesztése után.

Európában legalább évi 400 ezren halnak meg a rossz levegőminőség miatt, és még többen szenvednek légszennyezés okozta légzőszervi, valamint szív- és érrendszeri betegségekben. A rossz légminőség évente több mint 20 milliárd euróba kerül az európai gazdaságnak - közölte az Európai Bizottság.

 Amennyiben egy tagország az Európai Bíróság első ítélete ellenére sem cselekszik, a bizottság újabb jogsértési eljárást indíthat, és ekkor már egy figyelmeztetés után a bírósághoz fordulhat, bírság kiszabását javasolva az érintett országgal szemben.

Forrás:

MTI

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az indítványozót az országgyűlési választásokon független képviselőjelöltként vették nyilvántartásba, amelyre tekintettel mentelmi jog illette meg. A bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás alapján azonban mentelmi jogát a Nemzeti Választási Bizottság felfüggesztette. Az Alkotmánybíróság friss határozatában kimondta, hogy a Nemzeti Választási Bizottság mentelmi jogot felfüggesztő határozata ellen jogorvoslatot nem kell biztosítani.

Az indítványozó a Nemzeti Választási Bizottság mentelmi jogot felfüggesztő határozata ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriánál. A Kúria a bírói felülvizsgálat iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül visszautasította azzal az indokkal, hogy az NVB határozata ellen nincs helye bírói felülvizsgálatnak. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, melyben többek között arra hivatkozott, hogy kizárták a választójog gyakorlásából azáltal, hogy a mentelmi joga felfüggesztését követően őrizetbe vették. Ezáltal ugyanis bár részt vehet a kampányban, de fogvatartottként a választókkal való kapcsolattartás fizikailag lehetetlen. Álláspontja szerint ezzel sérül a passzív választójoga, és ha valóban megállapítható, hogy a Kúriának nincs hatásköre a Nemzeti Választási Bizottság döntésének felülvizsgálatára, a jogorvoslathoz való joga is.

Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: míg a választójog alapvető állampolgári jog, az országgyűlési képviselőt megillető mentelmi jog nem alapjog, hanem a tisztség zavartalan gyakorlásához kötődő garancia. A mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában úgy értelmezhető, hogy az az országgyűlési választásokon a választói akarat zavartalan kinyilvánítását, a választás tisztaságát szolgálja. A jogalkotó ezt a védelmet kívánta hatékonyabbá tenni azáltal, hogy a képviselőjelöltek mentelmi ügyeinek elbírálását nem a választásokat megelőző politikai erőviszonyok alapján működő Országgyűlés döntési jogkörébe utalta, hanem azt a Nemzeti Választási Bizottsághoz telepítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a döntés meghozatalához az irányadó szabályozás megfelelő garanciát nyújtott, így nem sérült az indítványozó passzív választójoga.
A határozat ezen kívül kiemeli, hogy a mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában a választójog gyakorlásának, a választások zavartalanságának a garanciája, és nem az érintett saját jogát befolyásoló kérdés, ezért nem jön létre alaptörvény-elleneség akkor, ha a mentelmi jog felfüggesztése esetén nem áll rendelkezésre jogorvoslati lehetőség.

A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott kúriai végzés nem alaptörvény-ellenes, ezért az alkotmányjogi panaszt különvélemény nélkül elutasította.

Forrás:

Alkotmánybíróság

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Előző cikkünkben a védőbeszédekről szóltunk, mai cikkünkben a vádbeszédet ismertetjük a július 1-től hatályos új Büntetőeljárási törvény (továbbiakban: Be.) alapján.

Az ügyészség szerepét tekintve, több változás is tetten érhető az új büntetőeljárási törvényben. Az egyik a név, miszerint ügyész helyett a törvényben az ügyészség szerepel, a másik legfontosabb változás pedig a funkciómegosztás teljesebb érvényesülése, ahogy a törvény indokolása is írja, „a vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért egyértelműen a vádló viseli a felelősséget, ezért az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezések útján nem lesz számon kérhető, ha a vádló nem tett eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének”.

Változás továbbá, hogy a törvényes vád – mint fogalom – kikerült a törvényből, de tartalmának megfelelőit, a jogszabály szóhasználatával élve: törvényes elemeit az új Be. felsorolja. Hiányzik viszont az a feltétel, hogy a vádat az arra jogosult emelje.

A vádirat törvényes elemei:

• a vádlott azonosítása,
• a történeti tényállás,
• a minősítés és
• indítvány a jogkövetkezményekre (büntetésre, intézkedésre vagy kóros elmeállapot miatti felmentésre).

Az ügyészség a büntetés/intézkedés mértékére/tartamára alternatív módon tehet indítványt, vagyis arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismerné. A tényleges mértékre tett indítvány azonban a vádbeszédben továbbra sem lehetséges.

A vádirat egyéb részei

- a bizonyítási eszközök megjelölése,

- a tényállás és a büntetéskiszabási körülmények bizonyításával összefüggő bizonyítási indítványok,

- a hatáskörre és illetékességre vonatkozó jogszabályok,

- az ügyészség közlendői,

- az ügyészség további indítványai. (Ilyen lehet véleményem szerint pl. a kényszerintézkedés fenntartására irányuló indítvány.)

A bizonyítási indítványokról

Az ügyészség a bizonyítási indítványait a vádiratban és az előkészítő ülésen teheti meg, a tárgyaláson már nem, illetve csak korlátozottan, sőt szankció mellett. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a vádlott beismer és ezt a bíróság elfogadja, akkor már nem folytatható bizonyítás a vádirat megalapozottsága és a bűnösség kérdése vonatkozásában.  

Az ügyészség feladata, miután benyújtotta a vádiratot, hogy biztosítsa a nyomozási iratok és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állását, gondoskodjon a vádirat lefordításáról, valamint hogy tájékoztassa a terheltet, a védőt, a sértettet, a feljelentőt és a magánindítvány előterjesztőjét a vádemelésről. Szót kell ejtenünk azonban arról, hogy a bizonyítási eljárást keretek közé szorító rendelkezések az ügyészre is kötelezőek.

A vád ismertetése a tárgyaláson

Az új Be. szerint a vádló a tárgyaláson a vád lényegét ismerteti. A vád lényeges elemének tekinthető a vádlott azonosítása, a történeti tényállás összefoglalása, a bizonyítékok megjelölése, a bűncselekmény minősítése és az úgynevezett vádolási formula, azonban az új Be. taxatívan nem sorolja fel ezeket az elemeket. Abban az esetben pedig, ha a vádlott részleges beismerést tett, akkor a beismeréssel nem érintett vádirati részek lényegét fogja csak ismertetni az ügyészség a tárgyaláson.

Vádejtés

Az ügyészség az ügydöntő határozat meghozataláig ejtheti a vádat, de azt indokolnia kell. Ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy

- a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy

- azt nem a vádlott követte el, vagy

- a bűncselekmény nem közvádra üldözendő,

ejti a vádat, mely megnyitja a pótmagánvádló, illetve az utolsó helyen említett esetben a magánvádló fellépésének a lehetőségét.

Vádbeszéd

A perbeszédek esetében az új Be. szentesíti azt az ügyészség által folytatott gyakorlatot, miszerint a vádbeszéd írásban is benyújtható a bírósághoz, és ezt a védőbeszédre is kiterjeszti. Mivel az írásban benyújtott perbeszédet az „ellentétes” oldal is megkapja, így a tárgyaláson a perbeszéd lényegét kell csupán elmondani.

Az ügyészség vádbeszédében tehát nem tehet indítványt a büntetés tartamára, viszont a vádiratban és az előkészítő ülésen ezt megteheti. Ha a vádlott a bűnösségét előkészítő ülésen ismerte be, akkor az ügyész a terhére nem változtathatja meg a szankcióra tett korábbi indítványát.

A vádbeszédben az ügyész a vádlott felmentését a vád ejtéséhez hasonlóan indítványozza, az új Be.-ben taxatíve meghatározott esetekben. Ezek az alábbiak:

- nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagy

- azt nem a vádlott követte el, vagy

- a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg.

Elmondható, hogy a vádejtés és a vádbeszéd szabályozásánál a jogalkotó egyfelől szentesítette a jogalkalmazói gyakorlatot, másfelől pedig részben törvényi erőre emelte a 12/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítást.

Az eljárások elhúzásának megakadályozása érdekében a Be. lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy korlátozza a felek jogait azzal, hogy az első alkalommal figyelmeztesse a perbeszédet mondót (a felszólalással élőt is), második alkalommal viszont meg is vonja tőlük a szót.

Forrás:

Jogászvilág

Netjogtár

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az új büntetőeljárási törvény (Be.) rendelkezései értelmében a védőbeszéd tartalmi elemeit – a vádbeszédtől, továbbá a sértett, a magánfél, a vagyoni érdekelt felszólalásától eltérően – a kódex nem szabályozza. Mai cikkünk bemutatja, hogy milyen kérdésekre tér ki a jogalkotó a védőbeszédet illetően az új Be-ben.

A védőbeszéd helye a tárgyalás menetében

Vádbeszédàsértett és magánfél felszólalásaàvagyoni érdekeltek felszólalásaà védőbeszéd

Nem közvetlenül a vádbeszéd után következik a védőbeszéd, mert utóbbit még megelőzi a sértett és a magánfél felszólalása, sőt ezt követik a vagyoni érdekeltek. Mindezek után következhet a védőbeszéd.

Az új Be. értelmében a perbeszédekben és a felszólalásokban elhangzottakra reagálhatnak a jogosultak. A sorrend itt is ugyanaz: ügyész, sértett, vagyoni érdekelt, védő, vádlott. A viszontválaszra további viszontválasz is adható, de utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat. Több vádlott esetén a perbeszédek sorrendjét az egyesbíró vagy a tanács elnöke határozza meg. Az utolsó szó joga mindig a vádlottat illeti, ez a nyilatkozat viszont nem minősül perbeszédnek, de felszólalásnak sem, ezért erre viszontválasznak nincs helye.

A másodfokú tárgyaláson az ügy előadása, illetve a bizonyítás felvétele után következnek a perbeszédek. Ezek sorrendje eltér az első fokú tárgyalásétól, hiszen perbeszédet először a fellebbező tart. Ha az ügyészség is fellebbezett, akkor először az ügyész mondja el perbeszédét.

Több védő együttes eljárása során a vezető védő tartja a védőbeszédet. Amennyiben nem él ezzel a jogával, akkor kijelölheti azt a védőt, aki megtartja a perbeszédet. Az új törvény lehetővé teszi, hogy az ügyvédjelölt a vádemelés előtt és a vádemelés után is eljárhasson. Perbeszédet viszont csak a járásbíróság előtt tarthat, a törvényszék előtt nem. A helyettes védő jelenlétében a bizonyítási eljárás nem fejezhető be, és a helyettes védő perbeszédet sem tarthat. Ha a védő a tárgyaláson nincs jelen, a vádlott jogosult a perbeszéd megtartására.

Mit tartalmaz a védőbeszéd?

A perbeszéd az ügy érdemére vonatkozó összefoglaló álláspont, melynek kötelező tartalmára a védőbeszéd esetében a törvény nem tér ki. A jó védőbeszédben viszont a védőnek mindazokkal a kérdésekkel foglalkoznia kell, amelyekre az ügyész is kitért, hiszen a védőbeszéd lényegében egyfajta válaszadás is az ügyész perbeszédére. A vádbeszéddel ellentétben, a védőbeszéd tartalmazhat alternatív indítványt.

A hétköznapok jogalkalmazása korábban már kialakította, az új Be. pedig szentesítette, miszerint a perbeszédeket a jogosultak (így a védő is) írásban benyújthatják. Ennek egyik következménye, hogy az eljárás fő résztvevőinek kézbesíteni kell a vád-, illetve a védőbeszédet. További következménye, ha valamelyik fél írásban nyújtja be a perbeszédét, hogy a szóbeli tárgyaláson nem a teljes vád- vagy védőbeszéd elmondására kerül sor, hanem az eljárás gyorsítása érdekében csak a lényeges részeit fogják a felek ismertetni, de a bíróság dönthet a teljes terjedelem mellett. Amennyiben a védőbeszéd olyan adatot tartalmaz, vagy olyan körülményre utal, amelynek megvizsgálása a bizonyítási eljárásra tartozik, akkor a bíróság a bizonyítási eljárást újra megnyitja. Itt kell megjegyeznünk, ha a vádbeszédben foglalt nyilatkozatok alapján a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, akkor a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja.

Megvonható-e a szó a védőtől?

Mivel az érdemi döntés előtt a védőbeszédben tud a védő utoljára nyilatkozatot tenni, ezért fő szabály szerint a védőtől a szó nem vonható meg. Kivételesen viszont a bíró a védő nyilatkozattételi jogát korlátozhatja, ha felmerül annak a lehetősége, hogy a védő perbeszédével az eljárás elhúzására törekszik. Ekkor a bíró a védőt figyelmezteti a visszaélésszerű joggyakorlás tényére. Ismételt esetben pedig a bíró a védőtől megvonhatja a szót. Amennyiben pedig a védőbeszédben bűncselekményt megvalósító kifejezések is elhangzanak, vagy rendzavarás történik, akkor a bíró félbeszakíthatja a perbeszédet.

Forrás:

Jogászvilág

Szerk.: Pató Viktória Lilla

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) javára döntött kedden a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amely elsőfokú ítéletében kimondta, a magyar hatóságok jogsértő módon szabtak ki pénzbírságot a párt "Szavazz érvénytelenül!" mobiltelefonos alkalmazása miatt.

Az ügy előzménye, hogy az MKKP a 2016. október 2-ai kvótareferendum előtt arra érvénytelen szavazásra buzdította a választópolgárokat, valamint arra, hogy szavazólapjuk fényképét osszák meg az applikáció segítségével. A Nemzeti Választási Bizottság 800 ezer forintos bírságot szabott ki a szavazás titkosságának megsértésére hivatkozva, azonban ezt a Kúria később 100 ezer forintra mérsékelte. A ügyben az Alkotmánybíróság elutasította a párt beadványát.

2018. január 23-ai ítéletében azonban az EJEB megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 10-es cikkét, és ezért összesen 3330 euró (mintegy egymillió forint) kártérítést és perköltséget ítélt meg a felperesnek. Az ítélet egyelőre nem jogerős, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a magyar állam is fellebbezhet.

Az Európa Tanács égisze alatt működő bírósághoz az európai emberi jogi egyezmény előírásainak megsértésére hivatkozva lehet fordulni, amennyiben a panaszosok már minden hazai jogorvoslati lehetőséget igénybe vettek, és nem jártak eredménnyel. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatai kötelezőek az Európa Tanács 47 tagországa számára.

Forrás:

MTI

Emberi Jogok Európai Bírósága

Szerk.:

Pató Viktória Lilla

A Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) bevezeti az azonnali jogvédelem intézményét. Mai cikkünk az azonnali jogvédelemre irányuló kérelemmel kapcsolatos tudnivalókat gyűjti össze.

Azonnali jogvédelem akkor kérhető a bíróságtól, ha a közigazgatási jogvita tárgyává tett közigazgatási tevékenység, vagy az ezzel előidézett helyzet fenntartása a kérelmet előterjesztő személy (ilyen tipikusan a per felperese) jogát, jogos érdekét sérti. Irányultságát nézve a kérelem közvetlenül fenyegető hátrány elhárítására, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezésére, illetve a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartására irányulhat.

A vitatott közigazgatási cselekmény jogi természetéhez igazodóan az azonnali jogvédelem négy formában valósulhat meg:

– halasztó hatály elrendelése,

– halasztó hatály feloldása,

– ideiglenes intézkedés,

– előzetes bizonyítás elrendelése.

A kérelmet a közigazgatási jogvita megindításával együtt a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervnél (többfokú közigazgatási eljárásban megvalósított cselekmény esetén az első fokon eljárt közigazgatási szervnél), de később a per során – közvetlenül a bíróságnál – is elő lehet terjeszteni. A kérelmet indokolni kell, az abban előadott tényeket igazolni, de legalább a kívánt mértékben valószínűsíteni szükséges. A nem kellően indokolt kérelmet a bíróság hiánypótlásra nem adhatja vissza. A Kp. egyes – így pl. egyes katonai, polgári védelmi – vonatkozásokban az azonnali jogvédelem kérelmezhetőségét kizárja. Az azonnali jogvédelem iránti kérelemről a bíróság a kérelem bíróságra érkezésétől számított tizenöt napon belül dönt.

A kérelem teljesítése biztosíték adásához köthető, mely tipikusan ideiglenes intézkedés alkalmazásakor a marasztalással, közigazgatási szerződéssel, közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitákban merülhet fel. Az azonnali jogvédelemről hozott végzés nyolc nap alatt fellebbezéssel támadható, kivéve az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek helyt adó döntést, mely fellebbezéssel nem támadható.

Az azonnali jogvédelem iránti kérelmek típusismertetése

1. A halasztó hatály elrendelése a jelenleg hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332.§-ában szabályozott végrehajtás felfüggesztésének leginkább megfeleltethető jogintézmény, mely nem csak a végrehajtás, hanem a végrehajthatóság feltételes megakasztására is alkalmas. Ilyen kérelem a tipikusnak tekinthető pénzfizetésre kötelező cselekményeken túl okszerűen nyújtható be pl. tevékenységi engedély visszavonásáról, építési engedély megadásáról, üzletbezárásról, gépjármű forgalomból kivonásáról hozott döntések bírósági felülvizsgálata során. A bíróság kérelemre és hivatalból is hatályon kívül helyezheti a halasztó hatály elrendeléséről szóló végzését, ha az elrendelés feltételei utóbb már nem állnak fenn.

2. A halasztó hatály feloldását – vagyis a halasztó hatály elrendelésének „tükörképét” – akkor lehet kérni, ha a keresetlevél benyújtása a közigazgatási cselekmény végrehajtását megakasztja. Ilyen eseteket jogszabály ír elő, pl. a felsőoktatási intézmények egyes határozatai vagy közszolgálati jogviták vonatkozásában. A halasztó hatály feloldásával a közigazgatási cselekmény hatályosul, így a jog azonnal gyakorolható lesz, vagy az marad.

3. Ha a halasztó hatály elrendelése vagy annak feloldása az azonnali jogvédelem biztosítására nem lenne alkalmas, a bíróság ideiglenes intézkedést is alkalmazhat, melynek alapját rendszerint ágazati norma teremti meg (pl. szociális hatáskört gyakorló szerv határozatának bírósági felülvizsgálata során). Az ideiglenes intézkedés tehát a halasztó hatály elrendeléséhez, illetve feloldásához képest kisegítő szabályozás, de ez a jogvédelmi forma lehet adekvát a közigazgatási szerződést, közszolgálati jogviszonyt érintő közigazgatási jogvitákban is.

4. Előzetes bizonyításra – mely szakértői, okirati vagy tanúbizonyítás is lehet – csak a perindítást követően van lehetőség, feltéve, hogy a bíróság a keresetlevelet nem utasítja vissza. Megjegyzendő, hogy a közigazgatási jogvitában előzetes bizonyítás nem csak azonnali jogvédelemként rendelhető el.

Forrás:

Fővárosi Törvényszék sajtóközleménye

Szerk.: Pató Viktória Lilla

A Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) alapján mulasztási perben kell elbírálni azokat a kereseteket, melyek a közigazgatási szervek jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek elmulasztása miatt nyújthatók be. E jogorvoslat annyiban jelent többet a 2017. december 31-éig hatályos hasonló jogintézménynél, hogy már nem csak a közigazgatási eljárást általánosan szabályozó törvényben (jelenleg a Ket., 2018. január 1-től az Ákr.) meghatározott, hanem bármely jogszabályon alapuló kötelezettség elmulasztása bíróság elé vihető lesz.

A pert a mulasztással érintett eljárás ügyfele mellett megindíthatja az is, akinek jogát a mulasztás közvetlenül érinti. Perindításra jogosult továbbá az ügyész és a mulasztó szerv felett törvényességi felügyelet gyakorló szerv is, feltéve, hogy a mulasztás a felhívásaikban megadott határidő elteltével is fennáll. A perindításra nyitva álló határidő a mulasztó szerv felett irányítási vagy felügyeleti jogkörrel rendelkező szerv eljárásának eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől számított kilencven nap, de legkésőbb a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő leteltét követő egy év, irányítási vagy felügyelet jogkörrel rendelkező szerv hiányában csak az előbbi egy éves szabály irányadó. A mulasztási pert kezdeményező keresetlevélben – a mulasztás egyértelmű azonosíthatósága érdekében – a felperesnek részletes információt kell adni arról, hogy mikor és milyen ügyben fordult a közigazgatási szervhez, milyen eljárási cselekményekre került sor, milyen jogszabályok írják elő a szerv eljárási, határozathozatali vagy feladatellátási kötelezettségeit, miből állapítható meg a mulasztás, és mit tett felperes a mulasztás orvoslása érdekében. Ezeknek az adatoknak a hiánya a keresetelvél visszautasítását eredményezheti. Megalapozott kereset esetén a bíróság mulasztást megállapító ítéletet hoz, mely alapján a mulasztó közigazgatási szerv a törvény erejénél fogva – jogszabályban meghatározott határidőn belül – köteles az elmulasztott cselekményt pótolni. Az ítélet fellebbezhető. Ha a mulasztó szerv kötelezettségének a bíróság jogerős ítélete ellenére sem tenne eleget, akkor a mulasztási ítélet kikényszerítésére újabb eljárás lesz indítható, melynek eredményeként a bíróság a mulasztó szervvel szemben teljesítési bírságot szabhat ki.

Forrás:

Fővárosi Törvényszék

Szerk.: Pató Viktória Lilla

2018. január 1-jét követően a polgári eljárásra vonatkozó új törvény a törvényszéket határozza meg általános hatáskörű bíróságként. Ez azt jelenti, hogy mindazokat a pereket, amelyek elbírálását a törvény nem utalja járásbírósági hatáskörbe, a törvényszék előtt kell megindítani- tette közzé a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya közleményében.

A törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy mely perek tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, így a keresetet ott kell benyújtani azokban a vagyonjogi perekben, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, továbbá a személyi állapotot érintő perekben és a végrehajtási perekben.

Kivételt képeznek azok az esetek, amelyek értékhatártól függetlenül a törvényszékek hatáskörébe tartoznak. Ilyen esetek a következők:

• a szerzői jogi, a szomszédos jogi és az iparjogvédelmi perek,
• a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perek, valamint a közérdekből indított perek,
• a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek,
• a jogi személyek és tagjaik, valamint a volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti peres eljárásai, s a tagsági jogviszonyon alapuló perek.

Minden más peres eljárásra a törvényszékeknek van hatáskörük.

A törvényszék hatásköre kizárólag az értékhatártól függően marad fenn a nemzetközi árufuvarozási és szállítmányozási perekben, az értékpapírral kapcsolatos jogvitákban, a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége iránt indított perekben.

Ha valamelyik pertársra vagy kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik, amennyiben törvény által megengedett.

Forrás:

Fővárosi Törvényszék

Szerk.: Pató Viktória Lilla

A 2012. évi C. Büntető Törvénykönyv (Btk.) 186.§-a szól az egészségügyi termékek hamisításáról. A paragrafusban 2018-tól bevezetett változás az, hogy egészségügyi termék hamisítására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az indoklás szerint a legális ellátási lánc megszakításával forgalomba került gyógyszerek értékesítése büntetendő A Magyarországon illegálisan forgalomba hozott gyógyszerhatóanyagok terjesztését a büntetőjog eddig nem tudta szankcionálni, ezért is jelent fontos lépést a Btk. módosítás.

Forrás:

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az ügyvédi tevékenységről szóló törvény

Nyáron született meg, és „főszabályként” 2018. január 1-jétől hatályos az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény. Ennek kapcsán kiemelendő az a koncepcionális változás, amely a jogszabály a címében is megjelenik, azaz a törvény már nem az ügyvédségről, hanem az ügyvédi tevékenység folytatásáról szól. Az egyik leglényegesebb újítása az ügyvédi tevékenységet folytató jogtanácsosok kamarai integrációja. A törvényhez számos végrehajtási rendelet (ügyvédi igazolványról szóló IM rendelet, a kamarai jogtanácsos és a jogi előadó által fizetendő regisztrációs díjról szóló IM rendelet, az ügyvédi kamarai hatósági eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló IM rendelet), illetve egy salátatörvény is kapcsolódik. 2018. január elsejével hatályát veszti az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet, valamint a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet is.

Büntetőeljárási törvény

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény ugyancsak jelentős változást hoz a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. Kissé kilóg azonban a sorból, mivel nem 2018. január 1-jén, hanem egy fél évvel később, 2018. július 1-jén lép majd hatályba, annak érdekében, hogy a felkészülésre ebben az esetben is elegendő idő álljon rendelkezésre. Hosszas törvényalkotási folyamat végére tett pontot az Országgyűlés 2017. június 13-án, amikor elfogadták a képviselők az új büntetőeljárási törvényt, amely átfogó módosítást jelent a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény. Az új törvény rendelkezéseit – meghatározott eltérésekkel ugyan, de – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A kódex számos újítást tartalmaz, egyebek között a bíróságok hatáskörét, illetékességét és összetételét illetően, így kivételesen, szűk körben (fiatalkorúak elleni és katonai büntetőeljárásban) marad meg a népi ülnökök részvétele. Bizonyos, gazdálkodással összefüggő bűncselekmények törvényszéki hatáskörbe kerülnek, amelyet háromtagú tanács bírál el a jövőben. A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés új rendszerét alakítja ki a törvény az előterjesztői indokolás szerint, jelentősen változik továbbá a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések és a vagyont érintő kényszerintézkedések szabályozása is.

Az óvadék a jövőben nemcsak a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja, hanem a bíróság által elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak a megtartását is elősegít. Újdonságnak tekinthető a bűnösség beismerése érdekében kötött egyezség és a feltételes ügyészi felfüggesztés szabályozása, valamint az ún. osztott szerkezetű kártalanítás, illetve változnak a külön eljárásokra és a különleges eljárásokra vonatkozó előírások is.

A 2018. januárban hatályba lépő - bírósági eljárásokat érintő – jogszabályi változások összefoglalója ezen a linken érhető el.

Ügyvédeink a változó jogszabályi környezetben is magabiztosan helytállnak, amennyiben jogsegélyre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal 2018-ban is.

Forrás:

Jogászvilág

MTI

Netjogtár

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Általános közigazgatási rendtartás és közigazgatási perrendtartás

Egy évvel ezelőtt, 2016 decemberében született meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.), majd 2017 februárjában fogadta el az Országgyűlés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényt (Kp.), miután korábban az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök által kezdeményezett előzetes normakontroll keretében a Kp.  egyes rendelkezéseinek az alaptörvény-ellenességét állapította meg. A közigazgatási per és az egyéb közigazgatási bírósági eljárások szabályait, a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatos előírásokat tartalmazó Kp. 2018. január 1-jén lép hatályba a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó Ákr.-rel együtt. Mindkét törvény rendelkezéseit az ezen időpontot követően indult eljárásokban kell alkalmazni.  

A Kp. a közigazgatási per és az egyéb közigazgatási bírósági eljárások szabályait állapítja meg. Közigazgatási jogvitának minősül a jogszabály értelmében a közszolgálati és a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos jogvita is. A perekben általános elsőfokú hatáskörben a közigazgatási és munkaügyi bíróság jár el, bizonyos esetekben azonban a törvényszék vagy a Kúria lesz az elsőfokú bíróság. A közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyek másodfokon a törvényszékhez, míg a törvényszékhez tartozó ügyekben a Kúriához kerülnek. Felülvizsgálati ügyekben egységesen a Kúria jár el. A bíróság összetételére nézve a háromtagú hivatásos bírói tanács a főszabály, a törvényben felsorolt esetekben azonban egyesbíró jár el elsőfokon. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok illetékessége több megyéből álló régiókra terjed ki. A közigazgatási és munkaügyi bíróság határozatával szembeni fellebbezés elbírálására pedig a Fővárosi Törvényszék lesz kizárólagosan illetékes. Érdekességnek tekinthető az ún. mintaper intézménye. Eszerint, ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást pedig ennek befejezéséig felfüggeszti. Fontos kiemelni azt is, hogy néhány eljárási kérdésben a polgári perrendtartás szabályainak az alkalmazását rendeli el a törvény. A keresetlevelet főszabályként továbbra is harminc napon belül kell benyújtani a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervnél. Ugyancsak újdonságnak minősül, hogy a jogi képviselő nélkül eljárók a keresetlevelet jogszabályban meghatározott nyomtatványon is előterjeszthetik. A formanyomtatványra vonatkozó szabályokat az igazságügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

Adóeljárási kódexe

2018. január 1-jén lép hatályba – néhány kivétellel – az új adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.), amely az adókötelezettségek teljesítésének általános és részletes szabályait tartalmazza. A törvény megállapítja az adóhatósági bejelentkezéssel és bejelentéssel, az adómegállapítással, az adóbevallással, az adófizetéssel, a bizonylatkiállítással és a nyilvántartási kötelezettséggel, illetve az adatszolgáltatással és az EKÁER-rel kapcsolatos előírásokat, valamint az adóhatósági nyilvántartásokkal, az adótitokkal, az adóigazgatási eljárásokkal kapcsolatos rendelkezéseket, ez utóbbiak keretében például a fizetési kedvezmények, elévülés szabályait, de az adóhatóság által alkalmazható jogkövetkezményeket is. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint – bizonyos kivétellel – az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti befizetésekre. A jövedéki engedélyezési és nyilvántartásba vételi eljárásokban ugyanakkor e jogszabály, illetve az adóigazgatási rendtartás szabályai alkalmazandók. A törvény rendelkezései főszabályként a hatálybalépését követően indult eljárásokban, illetve a hatálybalépését követően esedékessé váló kötelezettségekre alkalmazandók.

2018-tól szintén külön törvény – a 2017. évi CLIII. törvény – rendezi az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárások szabályait (amelyek jelenleg még az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben szerepelnek). Az Avt.-ként rövidített jogszabály egyik legfontosabb újdonsága, hogy annak szabályait nemcsak az állami adó- és vámhatóság, valamint az önkormányzati adóhatóságot megillető fizetési kötelezettségek végrehajtása során, hanem főszabályként azokban önkormányzati hatósági végrehajtási ügyekben is alkalmazni kell, amelyet az általános közigazgatási rendtartás alapján az adóhatóság foganatosít. Emellett az adóhatóság jár majd el a jövőben az Avt. szabályai szerint a köztartozások, igazgatási és bírósági szolgáltatási díjak és egyéb tartozások végrehajtása során, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el.

Külön törvény állapítja meg az adóigazgatási eljárások szabályait is, hiszen a jogalkotói szándék egy külön adóigazgatási eljárási kódex 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról (Air)] megalkotására irányult. Az adóigazgatási rendtartásban találhatjuk meg ennek megfelelően a képviseleti szabályokat, az eljárásra vonatkozó általános előírásokat (pl. hatáskör, illetékesség, kérelem, ügyintézési határidő, bizonyítás, döntések szabályait). Külön fejezet foglalkozik az ellenőrzéssel, illetve a jogorvoslatokkal, valamint az eljárási költségekkel. A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt.

Forrás:

Jogászvilág

MTI

Netjogtár

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az alapvető jogok biztosa a AJB-3481 /2017. számú ügyben kimondta, nem okoz alapjogi visszásságot, hogy az örökbefogadó legfeljebb 45 évvel lehet idősebb az örökbefogadott gyermeknél, valamint az sem, hogy a nevelőszülő nincs eleve előnyben a nála nevelkedő gyermek örökbefogadási eljárásában. Székely László - a jelentés szerint - konkrét ügyeket vizsgálva arra jutott, nem tekinthető alapjogi szempontból visszásnak az, hogy a törvényalkotó megállapítja a gyerek és a lehetséges örökbefogadó szülő közötti korkülönbség minimális és maximális mértékét. Ezt a gyermek jogainak és érdekeinek védelme indokolja.

Az életkori különbség mértékével kapcsolatban a biztos kiemelte, hogy ez alapvetően nem alkotmányossági kérdés, a törvényalkotó megteheti, hogy a várható élettartamot és más társadalmi fejlődési irányokat figyelembe véve csökkenti, növeli vagy fenntartja a lehetséges korkülönbséget. Azt is rögzítette a jelentésben, hogy napjainkban a gyermekvállalás időpontja kitolódott, ami önmagában alapul szolgálhat a jogalkotó által meghúzott normatív határvonal megváltoztatására. Elképzelhető olyan helyzet, mikor a gyermek legjobb érdekét éppen a nevelőszülő általi örökbefogadás szolgálja. Ezt azonban minden esetben egyedileg kell vizsgálni, diszfunkcionális lenne, ha a nevelőszülő automatikus előnyt élvezhetne az örökbefogadáskor.

A biztos az egyedi ügyekben tett intézkedései mellett felkérte az emberierőforrás-minisztert, hogy kezdeményezze az örökbefogadásra alkalmassá nyilvánító határozatok kötelező tartalmi elemeinek jogszabályi rögzítését. Azt is ajánlotta, hogy a nevelőszülői képzés szakmai programjának felülvizsgálatakor nagyobb hangsúlyt kapjon a figyelemfelhívás az életkori különbségre és indokaira, valamint arra, hogy a nevelőszülőség célja alapvetően nem az örökbefogadás. Javasolta, hogy szakmai oldalról fontolják meg annak felülvizsgálatát, hogy indokolt-e az a szabály, amely alapján 25 éves kor alatt nem lehet örökbe fogadni, valamint azt, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti korkülönbség nem lehetne-e 45 évnél több.

Forrás:

Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-3481 /2017. számú ügyben

MTI

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Országgyűlés módosította a Büntető Törvénykönyvet (Btk.), így januártól szigorúbban büntethető a 12 évesnél fiatalabb gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszak. A törvénymódosítás alapján a 12 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális cselekményeket - ha az elkövető a sértett hozzátartozója vagy a sértett a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése vagy egyéb módon a hatalma, befolyása alatt áll - ezentúl 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a Btk. függetlenül attól, hogy a cselekményt kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követték el. A Parlament elfogadta azt a további módosítást is, miszerint 5-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntessék, ha az elkövetők a szexuális erőszakot a velük függőségi viszonyban lévő, 12 évesnél fiatalabb gyermek sérelmére testi fenyegetéssel vagy védekezésre képtelen állapotát kihasználva, továbbá azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el.

Eddig a Btk. 12 év alatti gyermek sérelmére elkövetett szexuális cselekmény esetén - ha az elkövető a sértett hozzátartozója vagy a sértett a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll - a szankcióban különbséget tett aszerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követték el. Az előbbi esetben a büntetés 5-től 15 évig, beleegyezés esetén 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés volt. A Kúria 2/2016. BJE. számú jogegységi határozata szerint azonban attól függetlenül, hogy kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követte el a cselekményt a vádlott, 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az Alkotmánybíróság (Ab) ugyanakkor idén júliusban - október 31-ei hatállyal - megsemmisítette ezt a kúriai jogegységi határozatot, mert álláspontja szerint az nem értelmezte, hanem módosította a Btk.-t. A Btk. módosításával a törvény szövege megfelel a jogegységi határozatban kifejtett jogalkalmazói szempontoknak.

Forrás:

Országgyűlés Hivatala

Alkotmánybíróság

Kúria

MTI

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási szabályszegések szankcióinak átmeneti szabályairól, valamint a közigazgatási eljárásjog reformjával összefüggésben egyes törvények módosításáról és egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló T/18298. számú törvényjavaslatot.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) nem tartalmaz anyagi jogi rendelkezéseket. E szabályozási logika mentén új törvényjavaslat készült a jelenleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szankciós rendelkezéseinek egységes és koherens rendszerbefoglalása érdekében. A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat hatálybalépése ugyanakkor 2019. január 1-jére változott, erre való tekintettel szükséges az Ákr. 2018. januári hatálybalépése és az új törvény hatálybalépése közti időintervallumra átmeneti jellegű szabályozást kialakítani.

A most elfogadott rendelkezések alapvetően a hatályos eljárási kódex rendszerére épülve állapítják meg a szabályokat. A szankcionálásra vonatkozó szabályanyag struktúrája alapvetően nem fog változni, jelentős különbség ugyanakkor, hogy a figyelmeztetés érdemi döntésben kiszabható szankcióvá válik. A figyelmeztetést kizáró szabályokat részletező miniszteri rendeletek 2019. január 1-jéig alkalmazandóak, hiszen e nélkül az ágazati szankcionálásban megszűnne a figyelmeztetés jogintézményének kizárása.

A közérdekű munkával történő megváltás lehetősége megszűnik. A törvényjavaslat átmeneti jellegére tekintettel tartalmazza az önmaga hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezést, ezzel egyidejűleg a szükségtelenné váló miniszteri rendeletek hatályon kívül helyezését is elvégzi.

A törvényjavaslat az Ákr. és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) hatálybalépésével összefüggő egyes jogszabályi módosításokat is tartalmazza. E módosítások alapvető célja az, hogy az Ákr. 8. § (3) bekezdéséből fakadó követelményeknek eleget tudjon tenni minden ágazat, és a szükséges eljárási szabályokat miniszteri rendeletnél magasabb szintű jogforrásban tudják elhelyezni. A törvényjavaslat végül az Ákr. és Kp. hatálybalépéséhez kapcsolódó jogrendszeri felülvizsgálat során azonosított, kiüresedett törvények és törvényerejű rendeletek technikai deregulálását is elvégzi.

Forrás:

Országgyűlés Hivatala

MTI

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Mai cikkünkben a korrupció elleni hatékonyabb fellépéshez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló T/17406. számú törvényjavaslatot mutatjuk be.

A szeptember 18-án benyújtott törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítását célozza. A Btk. 26. § (2) bekezdését kívánja módosítani úgy, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetőségének elévülési idejét megemeli tizenkét évre. A törvényjavaslat célja a korrupció hatékonyabb visszaszorítása, valamint az átláthatóság, az elszámoltathatóság elősegítése. A Btk. általános szabályként úgy rendelkezik, hogy az egyes bűncselekmények büntethetősége elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. A törvényjavaslat bevezetné a korrupciós bűncselekmények esetében azt a speciális szabályt, amely szerint az ilyen bűncselekmények büntethetőségének elévülési ideje az általánosnál magasabb, legalább tizenkét év lenne.

Az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot segíti elő az a rendelkezés, amely szerint a közszféra szerződései csak akkor érvényesek, ha azokat az interneten közzétették. Ez alól csak olyan kivételes esetekben van mód eltérni, amikor fontosabb érdek (például a személyes adatok védelmi, minősített adatok) írja ezt felül.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény a 24/B. alcímmel egészülne ki, így a közszféra által kötött szerződéseket az еrre а célra szolgáló központi honlapon oldalhű másolatban közzé kell tenni akkor, ha szerződő félként

a) а magyar állam,

b) helyi önkormányzat,

c) kisebbségi önkormányzat,

d) önkormányzatok társulása,

e) а költségvetési szerv,

f) а köztulajdonban álló gazdasági társaság,

g) köztestület,

h) jogszabály által létrehozott, közfeladatot ellátó szervezet,

i) alapítvány vagy közalapítvány,

j) egyesület

А közzétett szerződéseket időbélyegzővel kell ellátni, valamint a honlapon biztosítani kell а szerződő felek, azok adószáma, valamint а szerződés tárgya szerint történő keresés lehetőségét.

A javaslat felsorolja azon eseteket, mikor nem szükséges honlapon közzétenni a közszférában kötött szerződést. Ilyenek а munkaszerződések, а vezető állásúnak nem minősülő munkavállalóval а munkaviszonyával összefüggésben kötött szerződések, а Magyar Honvédség, а Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és а rendvédelmi szervek által kötött olyan szerződések, amelyek nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné е szervek rendeltetésszerű működését, а külön törvény szerinti nemzetközi szerződések, а hatósági szerződés, а nevelőszülői, а hivatásos nevelőszülői és а helyettes szülői jogviszonyt létrehozó megállapodások, а természetes személlyel szociális célból kötött olyan megállapodások, amelynek egy éven belüli összesített értéke nem éri el az ötszázezer forintot, valamint azok a szerződések, melyekben az adatok minősített adatnak minősülnek.

A közzétételre kerülő szerződésből felismerhetetlenné kell tenni azokat az adatokat, amelyek

a) minősített adatok,

b) nyilvánosságra kerülése szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat sértene,

c) а nyilvánosság számára nem hozzáférhető iparbiztonsági vagy információbiztonsági megoldások felfedésére vezetnének,

d) üzleti titoknak minősülnek,

e) személyes adatok.

A törvényjavaslatból alkotott törvény a kihirdetését követő második hónap első napján lépne hatályba.

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Európai Bizottság a jogszabályok betartására szólította fel hétfőn az ír Ryanair légitársaságot, amely korábban bejelentette, hogy október végéig napi 40-50 járatát törölni kényszerül. Mai cikkünk bemutatja az utasok jogait járattörlés, vagy jelentős késés esetén.

Az uniós jog pontosan fogalmaz a kártérítéssel, a jegyek árának visszatérítésével, az újabb célállomás kijelölésével és minden egyéb kellemetlenség kezelésével kapcsolatban. Az uniós bizottság kapcsolatban van a dublini központú légitársasággal annak érdekében, hogy az teljes mértékben betartsa a rá vonatkozó szabályokat, melyek végrehajtásáért a nemzeti hatóságok felelősek.

A Ryanair pénteken jelentette be, hogy október végéig napi 40-50 járatot törölnie kell, miután a pilóták a túlterhelt nyári szezonban bennragadt szabadságaikat hirtelen elkezdték kivenni. A járattörlések hat hét alatt mintegy 2 ezer repülőgépet és közel 280 ezer utast érintenek.

Az európai előírások szerint azokat az utasok, akiknek járatát az utazásuk megkezdése előtt kevesebb, mint 14 nappal törlik, pénzügyi kártérítésre jogosultak. A légitársaságok akkor kerülhetik el a kártérítés megfizetését, ha olyan más járatokat és célállomásokat kínálnak, amelyek legfeljebb két órával később indulnak, és legfeljebb négy órával később érkeznek meg, mint a menetrend szerinti eredeti repülőút.

Az Európai Unió 261/2004/EK rendelete szerint bizonyos jogok megilletik azokat az utasokat, akik járattörlés, vagy túlfoglaltság miatt nem utazhatnak a tervezett repülővel, ha a repülőtér, ahonnan az utas indul, az EU területén található, vagy a járat az EU területére érkezik uniós, izlandi, norvég vagy svájci légitársasággal. A légi utasok járattörlés és jelentős késés esetén alkalmazandó jogai és a légitársaságok kártérítési felelőssége ugyanúgy vonatkoznak a hagyományos (pl. Air France-KLM, Lufthansa, British Airways) és a fapados/diszkont/low-cost (pl. Wizz Air, Ryanair, easyJet) légitársaságokra is független attól, hogy az utas milyen áron vásárolta a repülőjegyét.

Ha a légitársaság megtagadja a beszállítást, vagy ha járattörlés vagy túlfoglalás miatt az ügyfél nem utazhat az eredeti terve szerint, joga van az alábbi két lehetőség közül választani:
– a légitársaság más módon eljuttatja az úti céljára, az eredetihez hasonló útvonalon, vagy
– a légitársaság visszatéríti a jegy árát, és ha szükséges, az utast díjmentesen visszajuttatja arra a repülőtérre, ahol az utazása kezdődött.

Ha a járat 5 órát vagy annál többet késik, szintén jogosult jegyár-visszatérítésre (ha azonban az utas visszatérítést kap, a légitársaság nem köteles a továbbutazását biztosítani, sem bármely más segítséget nyújtani).

A légitársaságnak kötelessége, hogy tájékoztasson a jogokról, valamint a beszállítás megtagadásának, illetve a járat törlésének vagy jelentős késésének okáról.

Jelentős késés, ha a járat tervezett és tényleges indulási ideje között eltelt idő:

1. legfeljebb 1500 km-es járat esetén kettő vagy több óra;
2. az EU-n belüli, legalább 1500 km-es járatok, illetve egyéb, 1501 és 3000 km közötti járatokesetén három vagy több óra,
3. minden egyéb járat esetén négy vagy több óra.

Ha 5 óránál többet késik a gép, az utasnak étkezési kupon jár 3 óránként, vagy a repülőtéren megvásárolt enni és innivaló után kapott blokk illetve számla fejében utasonként 15 EUR kártalanítást kell megfizetnie a légitársaságnak 3 óránként. A földi kiszolgáló személyzetnek a késésről igazolást (delay confirmation) kell kiállítania e-mailen keresztül vagy személyesen.

Ha a légitársaság megtagadja a beszállítást, vagy törli a járatot, vagy ha a gép több mint 3 órás késéssel érkezik meg a jegyen feltüntetett célrepülőtérre, a fentieken túl, az útvonal hosszától függően 250–600 EUR kártérítésre lehet jogosult az utas.

Kártérítés az Európai Unión belül:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal – 250 EUR

– 1500 km felett – 400 EUR

Uniós repülőteret nem uniós repülőtérrel összekötő járat esetében a kártérítés:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal – 250 EUR

– 1500–3500 km – 400 EUR

– 3500 km felett – 600 EUR

Ha a légitársaság olyan helyettesítő járatot ajánlott fel, melynek indulási és érkezési időpontja nem tért el számottevően az eredetileg lefoglalt járat menetrendjétől, a kártérítés összege a felére csökkenhet.

Járattörléskor nem jár kártérítés, ha:

– a járatot a légitársaság rendkívüli körülmények (vis-maior), például rossz időjárási viszonyok, madárral való ütközés, sztrájk miatt törölte, vagy

– a légitársaság legalább két héttel a járat menetrend szerinti indulása előtt tájékoztatott a járat törléséről, vagy

– a légitársaság ugyanarra az útvonalra olyan helyettesítő járatot ajánlott fel, melynek indulási és érkezési időpontja nem tért el számottevően az eredetileg lefoglalt járat menetrendjétől.

A fentiekből is jól látszik, hogy ha rendkívüli körülmények miatt törölték járatot, az utas nem jogosult kártérítésre, de a légitársaságnak fel kell ajánlania a jegy árának visszatérítését (teljes egészében vagy a fel nem használt rész arányában), vagy azt, hogy a légitársaság a lehető leghamarabbi járattal eljuttasson az úti célra. A légitársaságnak rendkívüli körülmények között is kötelessége, hogy szükség esetén segítséget nyújtson, amíg a helyettesítő járatra várakoznak az utasok.

Jegyár visszatérítési és kártérítési igényekkel elsősorban az érintett járatot üzemeltető légitársasághoz kell fordulni. Ez egy uniós formanyomtatvány segítségével könnyen megtehető, akár angol nyelven is.

A kártérítési igényt lehetőleg minél hamarabb, de legkésőbb az utazás dátumát követő 2 éven belül kell benyújtani. Az érintett utazás e-ticket visszaigazolásait és/vagy beszállókártyáit célszerű megőrizni.

Amennyiben 6 héten belül nem érkezik válsz, vagy a válasz nem elfogadható, panasszal lehet fordulni annak az uniós országnak az illetékes nemzeti szervéhez, ahol a probléma felmerült. Ha az eset az EU határain kívül történt, de uniós légitársaságról van szó, akkor annak az uniós országnak az illetékes nemzeti szervénél lehet élni a panaszjoggal, ahol az utazás megtörtént.

Forrás:

MTI

http://europa.eu/youreurope/citizens/travel/passenger-rights/air/index_hu.htm

http://airportal.hu/repulojegy-utazas/legiutasok-jogai-karterites-jarattorles-keses/

Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról (Eur-lex)

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Előző cikkünk az irodai lehallgatással kapcsolatos Büntetőtörvénykönyvet módosító javaslatot taglalja. Jelen írás az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2017. szeptember 5-én hozott határozatot vizsgálja, melyben a Bíróság kimondja, a munkáltatók kizárólag előzetes értesítés után figyelhetik meg az alkalmazottak munkahelyi levelezését.

Az ügy előzménye, hogy Bogdan Barbulescu munkahelyi levelezését korábbi munkáltatója egy héten keresztül megfigyelte, és miután kiderült, hogy a cég eszközeit magáncélra használta, elbocsátották. A férfi azután perelte be Romániát Strasbourgban, hogy a román bíróságok elutasították a keresetét, miszerint volt munkáltatója megsértette az emberi jogait. A strasbourgi székhelyű törvényszék 2016-ban kimondta, hogy nem történt jogsértés, a román bíróság megfelelő egyensúlyt teremtett a panaszos magánélethez fűződő joga és a munkáltató érdekei között. Az ügyet Barbulescu fellebbezése nyomán végül a másodfokú tanácsként működő nagykamara elé utalták, amely most érvénytelenítette a korábbi ítéletet.

A munkaeszközként átadott számítógép szolgálati és magáncélra is használható mindaddig, míg előbbit a munkáltató kifejezetten ki nem zárja. A munkáltató a szolgálati célhoz kötődő levelezést minden további nélkül megtekintheti, a magáncélúnál viszont eltérő a helyzet. Mindig vizsgálat tárgyát kell képeznie, hogy a bejövő leveleknél mi lehet az a cél, amely miatt a munkáltató a levelet megnézheti. Ha például a konkurenciától érkezik egy levél, és a munkáltató a jogos gazdasági érdekét kívánja védeni, akkor megnyithatja a levelet, de egyébként a magáncélú leveleket akkor sem nézheti meg, ha a magáncélú levelezést megengedi, és tájékoztatja a munkavállalókat, hogy ezt a levelezést is figyeli.

A magyarországi gyakorlat szerint ha a munkáltató a munkavállalónak számítógépet ad, és meg kívánja azt figyelni, akkor előzetesen köteles erről tájékoztatni. A tájékoztatásnak világosnak kell lennie, tartalmaznia kell, hogy adatfelvétel történik, tehát a munkáltató megfigyeli, hogy a munkavállaló milyen célra használja a számítógépet. Egyben azt is meg kell jelölni, hogy milyen adatokat szerez így, hogyan tárolja őket, ki jogosult ezeket megtekinteni, illetve meddig történik az őrzésük, sőt azt is, hogy ha nem megfelelő az adatkezelés, akkor a munkavállalónak milyen jogorvoslati lehetősége van.

Forrás:

MTI

http://inforadio.hu/belfold/2017/09/06/vigyazat_igy_jogszeruen_figyelhetik_meg_a_munkahelyi_levelezest/

Szerk.: Pató Viktória Lilla

2016 májusában a Magyar Helsinki Bizottság javaslatcsomagot készített az Igazságügyi Minisztériumnak (IM) a büntetés-végrehajtási (bv.) intézetek vészes túlzsúfoltságának csökkentésére. Kevesebb embernek, rövidebb ideig kellene rács mögött lennie. A javaslatcsomag szerint a terhelést és a költségeket az is nagyban csökkentené, ha nem börtönben, hanem a fogvatartott otthonában hajtanák végre a büntetést.

Tavaly márciusban az Emberi Jogok Európai Bírósága ún. pilot eljárásban kötelezte Magyarországot a férőhelyfeletti fogvatartottak számának csökkentésére. A magyar kormánynak félév állt rendelkezésére, hogy akciótervet készítsen a rendszerszintű probléma kezelésére, amire a mai napig nem került sor, helyette új büntetés végrehajtási intézetek létrehozásának tervével álltak elő.

Hazai és nemzetközi példák alapján is az a tapasztalat, hogy önmagában a börtönépítés hosszú távon nem csökkenti a zsúfoltságot, mert a férőhelyszám növekedését követi a fogvatartottak számának emelkedése is, mivel egy idő után minden új börtön megtelik. Amennyiben jelentős és tartós javulás a cél, a fogvatartottak számának csökkentésére van szükség, ehhez pedig változtatni kell a büntetőpolitikán.

A Magyar Helsinki Bizottság korábban, 2014 októberében és 2015 januárjában beadvánnyal fordult a túlzsúfoltsággal kapcsolatban az Európa Tanács Miniszteri Bizottságához is, amely az EJEB ítéleteinek végrehajtását felügyeli. Beadványában a Magyar Helsinki Bizottság hangsúlyozta, hogy a magyar kormány által a korábbi elmarasztaló ítéletek nyomán foganatosított, illetve tervezett intézkedések nem elégségesek, nem nyújtanak tényleges megoldást a túlzsúfoltság rendszerszintű problémájára, és így ajánlásokat is fűzött a Miniszteri Bizottsághoz benyújtott észrevételeihez, arra kérve a testületet, hogy szólítsa fel a magyar kormányt azok megfontolására.

A javaslatcsomag tartalma

1. Nem kell büntetni, ha bírságolni is elegendő.A társadalomra csekély fokban veszélyes magatartásokat nem kellene büntetőjogilag büntetni, elég lenne szabálysértésnek minősíteni. Az Alkotmánybíróság is már többször leszögezte: a büntetőjog eszköztárát csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben szabad bevetni.
2. Csínján kell bánni a szabadságvesztéssel.A büntető törvénykönyv túl nagy hangsúlyt helyez a szabadságvesztésre, más, szabadságelvonással nem járó büntetésekkel szemben és olyan csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén is rögtön börtönbüntetéssel fenyeget, mint például a garázdaság, a járművezetés ittas állapotban vagy a lopás alapesete.
3. El kellene törölni a büntetőjogi elzárást.A Btk. bevezette a büntetőjogi elzárás intézményét, amelynek legrövidebb időtartama öt, leghosszabb időtartama kilencven nap. A rövid tartamú szabadságvesztések általában sokkal több kárt okoznak az elítéltnek, mint amennyire szolgálják a büntetés célját.
4. Semmi szükség a fiatalkorúak szabálysértési elzárására.2011 óta szabható ki szabálysértési elzárás fiatalkorúakra. Mindez ellentétes a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezménnyel, amely kimondja, hogy a csekély normasértésekért nem lehet a 18 év alatti személyt szabadságától megfosztani.
5. Üdvös lenne megemelni a szabálysértési elzárás napitétel-összegét.Ha valaki nem fizeti meg a szabálysértési bírságot, azt a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. 2012 óta egységesen ötezer forintra egy börtönnapot számítanak. Miközben egy napnyi fogvatartás átlagosan nyolcezer forintjába kerül az államnak, amelyhez még nincsenek hozzászámolva a bírósági és eljárási költségek. A Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy a napi tétel tízezer forint legyen, így felére csökkenne a szabálysértési elzárások miatti börtönterhelés, amely négy év alatt több mint a háromszorosára nőtt.
6. Inkább házi őrizet, mint előzetes letartóztatás.A fogvatartás börtönelhelyezéssel nem járó megoldásaként az elektronikus nyomkövető eszköz (lábperec) alkalmazásával történő házi őrizet lehetősége egy ideje már létezik. A javaslatban az szerepel, hogy a bírói eljárás alatt – lehetőség szerint- az előzetes letartóztatást házi őrizetre cseréljék, amennyiben mégsem az enyhébb kényszerintézkedést alkalmazzák, külön indokolási kötelezettséggel kellene terhelni a bírókat.
7. Előzetes letartóztatást csak három év szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban lehessen elrendelni. Az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltétele, hogy annak csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban van helye. Ez a feltétel ugyanakkor meglehetősen súlytalan, tekintettel arra, hogy a Btk. még az olyan kis súlyú bűncselekmények, mint pl. a garázdaság, a könnyű testi sértés vagy a kisebb értékre elkövetett lopás börtönbüntetésére is lehetőséget ad, ezért javasolják a szűkítést.
8. Meg kell szüntetni a határozatlan idejű letartóztatást.Az előzetes letartóztatás maximális hossza főszabály szerint három év, ezt követően a terhelt előzetes letartóztatását mindenképpen meg kell szüntetni, hiszen a hatóságok és a bíróság késlekedésének következményeit nem lehet másra hárítani. Viszont, ha a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, akkor nincs felső időhatár. A Magyar Helsinki Bizottság már több alkalommal jelezte, hogy a törvény ezen rendelkezése súlyosan kifogásolható a személyi szabadsághoz való jog, az ártatlanság vélelme és a hatékony védelemhez való jog szempontjából. Az államnak inkább arra kell törekednie, hogy minél gyorsabban lefolytassák a büntetőeljárást.
9. Vissza kell adni a bíró mérlegelési szabadságát.A középmérték szabálya előírja, hogy határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó (pl. egy 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény esetén 5 évből kell indulnia a bírónak). Ez egyértelműen azt eredményezi, hogy tendenciaszerűen hosszabb tartamú szabadságvesztéseket szabnak ki a bíróságok, mint korábban. Minél hosszabb tartamúak a kiszabott büntetések, annál több ember van egyszerre a börtönökben.
10. Ki kell bővíteni a reintegrációs őrizet lehetőségét.A büntetés célja bizonyos esetben akkor is elérhető, ha a szabadságvesztést nem börtönben hajtják végre. Számos ország azt a megoldást választotta börtönnépességének csökkentésére, hogy a rövid tartamú szabadságvesztéseket nem börtönben hajtják végre. Így például Olaszország, - amelyet Magyarországhoz hasonlóan a strasbourgi bíróság felszólított a zsúfoltság csökkentésére- állandósította a 18 hónapot meg nem haladó szabadságvesztések otthon történő végrehajtásának jogintézményét. Nálunk bizonyos fogvatartottaknál a büntetésük utolsó félévében van erre lehetőség, ezt hívják reintegrációs őrizetnek. Javasoljuk, hogy ezt egy évre növeljék. Eddig csak az öt évet meg nem haladó büntetéséknél lehetett ezt alkalmazni, érdemes lenne a határt hét évesre emelni.
11. A zsúfoltság okozta nehézségek csökkentsék a büntetést.A szabadságvesztés büntetés az elítélt szabadságának elvonása, se több, se kevesebb. Túlzsúfolt körülmények között végrehajtani a szabadságvesztést viszont egyet jelent a szigorított börtönkörülményekkel, embertelen bánásmódnak minősül, adott esetben akár kínzásnak. Az ilyen körülmények között lehúzott egy börtönév többet vesz el a fogvatartott életéből, mint a szabályszerű feltételek mellett letöltött. Számos nemzetközi példát találhatunk arra, hogy túlzsúfoltság esetén a börtönben töltött időt automatikusan csökkenteni köteles az állam.

A nemzetközi jó gyakorlatok alapján a Magyar Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy nálunk is határozzuk meg a bv. intézetek telítettségének maximális szintjét, amely fölött azonnali rendkívüli intézkedéseket kell életbe léptetni a túlzsúfoltság gyors és automatikus csökkentésének érdekében.

Erre kitűnő példa a Romániában, 2017. július 14-én bevezetett törvény, ami a börtönök túlzsúfoltsága esetén lerövidíti a börtönbüntetések idejét. Klaus Iohannis román államfő hirdette ki a törvényt, miután a jogszabály ellen emelt ellenzéki óvást elutasította az Alkotmánybíróság. A jogszabály szerint minden elítéltnek harmincnaponként hat nappal rövidítik le a büntetését, ha olyan közös cellában raboskodik, ahol nem jut legalább négy négyzetméter egy rabra. Azoknak is lerövidítik a büntetését, akiket megfosztottak a természetes fénytől, a szabad levegőtől, a minimális higiéniai feltételektől, a mosdóhasználat intimitásától, vagy akiket penészes, beázott, levegőtlen cellákban, rovarok és rágcsálók társaságában tartottak fogva.

A börtönöket két hónapon belül osztályozzák, a rabok négy hónapon belül tudják meg, hány napot írnak jóvá büntetésükből. A könnyítések nem vonatkoznak azokra, akiknek már kárpótlást ítélt meg emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). A "szabadnapok" kiszámításánál az utóbbi öt évet számolják bele, mivel az EJEB 2012-ben hozta meg első, úgynevezett "pilótaítéletét" (az azonos témájú ügyeket egységesítő modellértékű döntését) Románia ellen a börtönökben uralkodó embertelen körülmények miatt.

A törvényhozás beavatkozására azért volt szükség, mert a börtönviszonyok sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. A román börtönökből nyolcezer elítéltet kellene szabadon bocsátani a több mint 27 ezerből ahhoz, hogy minden rabra jusson legalább négy négyzetméternyi hely. Eddig több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg az EJEB kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában.

Magyarországon sem maradtak el a panaszok, közel negyedmilliárd forint kártérítést fizetett az állam azoknak a raboknak, akik a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak a túlzsúfolt magyar börtönök miatt. 2015-ben közel 500 eljárást indítottak a hazai büntetés-végrehajtási intézmények ellen, átlagosan 5-5,1 millió forint kártalanítást kapott egy-egy elítélt - a megítélt összeg a börtönben töltött időtő arányában számítódott. A börtönszlengben állítólag csak "heringpénznek" hívják az elítélteknek a rossz, sokszor embertelen fogvatartási körülmények miatt megítélt kártalanításokat. A börtönök túlzsúfoltságánk belső jogi alapját egy 2010-ben alkotott törvény jelentette, ami azt mondja ki, hogy csak törekedni kell arra, hogy a cellájában lehetőleg hat köbméter légtér és három négyzetméter mozgástér jusson egy embernek A feltételes mód használatával lehetővé vált, hogy másfélszer több fogvatartott legyen a hazai börtönökben, mint ahány férőhely összesen van (a hazai börtönök telítettsége 141 százalék volt 2015-ben a büntetés-végrehajtás adatai szerint).

A kormány 2016-ban 102 milliárd forintból börtönépítési programot indított, és módosított a kártalanításról szóló jogszabályokon is. Az új törvény miatt akár 12-35 százalékkal is csökkenhetett a kifizetendő összeg. A tervek szerint 2018 nyaráig nyolc új korszerű börtön épül Magyarországon, ezzel 6000 új férőhely jöhet létre.

Az elveszített perek miatt a 2016. évi CX. törvény módosított a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényen, lehetővé téve az elítélteknek, hogy a kártérítési igényeiket a magyar hatóságok elé terjesszék be, ne kelljen azokkal rögtön Strasbourghoz fordulni. Eszerint minden sérelmes körülmények között eltöltött nap után minimum 1200, maximum 1500 forint követelhető. A kártalanítási igényt legfeljebb fél évig lehet beadni azután, hogy a körülmények fennállása megszűnik. A módosítás szerint nem róható az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott terhére, ha rajta kívül álló okból nem tudott eljárást kezdeményezni, hat hónapos haladékot kapnak az akadályoztatottak is. Az októberi törvény együtt járt egy moratórium bevezetésével: már nem lehet egyenesen Strasbourghoz fordulni, meg kell várni, míg a magyar eljárást befejezik. Sőt, a hazai szervek döntenek azokban az ügyekben is, amelyekben már panaszt nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mely visszaesést okozott az ügyszámban is.

Források:

http://www.tozsdeforum.hu/extra/talaltuk/ha-zsufolt-a-borton-leroviditik-a-buntetest-84153.html

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/karteriteseken_sporol_az_allam_lepett_a_kormany.630444.html

http://www.helsinki.hu

http://www.szon.hu/az-ejeb-felfuggeszti-a-magyar-bortonok-tulzsufoltsagaval-kapcsolatos-ugyek-vizsgalatat/3277805

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alaptörvény védelme érdekében a jövőre nézve történő megsemmisítést alkalmazta, kellő időt, csaknem négy hónapot biztosítva a Kúriának arra, hogy a joggyakorlás egységessége érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. Emellett az Országgyűlésnek is lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt külön törvényi tényállásban szabályozza. A megsemmisítés időpontjáig a bíróságoknak alkalmazniuk kell a rájuk nézve kötelező jogegységi határozatot.

A 12 év alatti sértett sérelmére elkövetett szexuális cselekmény esetén a Btk. – ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll – különbséget tesz aszerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel, vagy a sértett beleegyezésével valósítják meg. Kényszerítéssel történő elkövetés esetén a büntetés mértéke 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, míg a beleegyezéssel történő elkövetést a törvény 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Ezzel szemben a Kúria jogegységi határozata úgy rendelkezik, hogy függetlenül attól, hogy az elkövető kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követi el a cselekményt, a vádlott 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az Alkotmánybírósághoz forduló bírók szerint a jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, mivel a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétes következtetést von le az elkövető hátrányára, amikor tíz helyett tizenöt évben maximálja a kiszabható szabadságvesztés időtartamát. Az indítványozó álláspontja szerint a BJE sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését (a hatalommegosztás elve) és a XXVIII. cikk (4) bekezdését (a nullum crimen - nulla poena elvéből fakadó kötelezettséget), mert valójában nem a Btk.-t értelmezte, hanem a felelősséget súlyosító normát alkotott, és a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határát 10 évről 15 évre emelte. Az Alkotmánybíróság a bírói indítványokat megalapozottnak találta. A testület kimondta, hogy nincs a Btk-nak olyan olvasata, amely a jogegységi határozatban foglaltakat alátámasztaná. Ezért ha a szóban forgó cselekményt a sértett beleegyezésével követik el, akkor a büntetés kizárólag a Btk. szerint 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés lehet. Határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a bírói jogértelmezésnek egyetlen korlátja van, mégpedig a törvényeknek való alávetettség, ez azonban az értelmezés során nem léphető át.

Az Alkotmánybíróság a határozata indokolásában kitért arra is, hogyha a Btk. törvényalkotó általi felülvizsgálatát indokoltnak tartja, úgy nincs akadálya annak sem, hogy ennek során a Kúria által választott megoldást alkalmazza, de ehhez az Országgyűlés döntése szükséges. A határozatnak megfelelően tehát az Országgyűlésnek lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt önállóan kiemelje a jelenlegi keretek közül, és külön törvényi tényállásban szabályozza.

A határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Dr. Czine Ágnes, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó, Dr. Salamon László, Dr. Stumpf István, Dr. Szabó Marcel és Dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

Forrás:

Alkotmánybíróság

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Ügyvéd.hu ezen tematikus oldalának kezelésére a jogterületen jártas ügyvéd jelentkezését várjuk. A szerkesztőnek ingyenes prémium megjelenést biztosítunk az Ügyvéd.hu oldalalin és kiemelést az általa szerkesztett tevékenységi körben. Az info@ugyved.hu címen várjuk jelentkezését.