Eddig okiratainkon az "előttünk mint tanúk előtt:" formula alá egy vonalat húztunk. E fölé helyezte el a tanú a saját kezű aláírását. Ez alá kézzel, vagy - ügyvédi iratokon általában - géppel került a tanú lakcíme, sokszor a neve is rögzítve még egyszer. A tanúzott iratoknak azonban csak töredékét készíti ügyvéd. Az új Pp. szerint ezentúl a tanúnak az aláírása mellett a nevét és a lakcímét is saját kezűleg olvashatóan is oda kell írnia, e nélkül a magánokirat nem teljes bizonyító erejű. Csak az olvasható kézírásos névfeltüntetés és lakcím lesz a jó és jogilag helyes az új Polgári Perrendtartás bevezetésétől.

"325. § (1) Teljes bizonyító erejű a magánokirat, ha /.../ b) két tanú igazolja, hogy az okirat aláírója a részben vagy egészben nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el; az igazoláshoz az okiraton mindkét tanú elhelyezi az aláírását, továbbá saját kezűleg, olvashatóan feltünteti a nevét és lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét."

Az újítás azt szolgálja, hogy az ügyvédeknek tényleg kulcsszerepe legyen abban, hogy eltűnjenek a gyakorlatból a jogvitára okot adó, kétes alakiságú magánokiratok. 

Forrás:

Budapesti Ügyvédi Kamara

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Mai cikkünk a T/17313 számon 2017. szeptember 11-én benyújtott, a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat a közigazgatási óvadék újonnan bevezetni kívánt intézményét vizsgálja.

A törvényjavaslat célja, hogy a közigazgatási jogszabálysértések esetén a közigazgatási hatóság által kiszabható szankciók általános szabályainak egységes, átlátható és következes legyen a szabályozása, mivel eddig az ágazati jogszabályokban szerepelő közigazgatási bírságokra való utalás ágazatok szerint osztott. Így a közigazgatási bírság megnevezése számos esetben tartalmaz utalást az ágazatra – például egészségvédelmi bírság –, illetve a bírságot kiszabó hatóság hatáskörére – például munkavédelmi bírság, halgazdálkodási bírság. Használatos továbbá a pénzbírság kifejezés, például a gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz ismertetésére vonatkozó előírások megsértése esetén kiszabható közigazgatási bírság vonatkozásában.

A törvény hatálya az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértések esetén a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre terjed ki. A Szankció törvényjavaslat tehát rögzíti, hogy közigazgatási bírságnak nevezünk minden, a közigazgatási hatóság által közigazgatási szabályszegésért kiszabott bírságot.

A törvényjavaslat szerint közigazgatási szabályszegés esetén a következő közigazgatási szankciók alkalmazhatók:

1. a) figyelmeztetés,
2. b) közigazgatási óvadék,
3. c) közigazgatási bírság,
4. d) tevékenység végzésétől történő eltiltás,
5. e) elkobzás.

A közigazgatási szankciórendszer új jogintézménye a közigazgatási óvadék. A fokozatos bírságolás rendszerében a figyelmeztetés és a közigazgatási bírság közti átmenetet a közigazgatási óvadék képezi. A közigazgatási óvadék szankció alkalmazásának konjunktív feltételei a következők:

1. közigazgatási bírság kiszabását törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet lehetővé teszi,

2. a Nyilvántartásba a hatósági eljárás megindításának napját megelőző egy éven belül az ügyféllel szemben közigazgatási szankciót megállapító döntés került bejegyzésre, és

3. az óvadék alkalmazása feltehetően alkalmas preventív hatás kiváltására.

A kellő visszatartó hatás tekintetében a hatóság mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

A közigazgatási óvadék elvi szinten a közigazgatási bírságot megelőző, biztosíték jellegű pénzügyi joghátrány, amelynek előnye az ügyfél részéről nézve, hogy jogkövető magatartás esetén bizonyos idő elteltével annak összege visszajár. A közigazgatási óvadék alkalmazása esetén a közigazgatási szabályszegés ismételt elkövetését megakadályozó preventív hatása abban rejlik, hogy az ügyfél tudatában van annak a kockázatnak, hogy jogsértő magatartás esetén az óvadék összege végleg kikerül a rendelkezése alól. Ezzel szemben normakövetésre ösztönző hatással bír az a perspektíva, hogy az ügyfél az óvadék összegét visszakaphatja, amennyiben a jogszabályoknak megfelelő magatartást tanúsít. A Szankció tv. a közigazgatási óvadék alkalmazásával kapcsolatos szabályokat a közigazgatási bírság kiszabására utalva határozza meg. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási óvadék a közigazgatási bírsághoz képest az ügyfél számára a visszafizetési lehetőség miatt egy kedvezménynek mondható, amennyiben az ügyfél továbbra sem tanúsít normakövető magatartást, a közigazgatási óvadékot közigazgatási bírságnak kell tekinteni. A közigazgatási óvadékot az ügyfél a Nyilvántartásba történő bejegyzést követő harminc napon belül köteles befizetni a közigazgatási óvadék kezelésére kijelölt szerv által vezetett számlára. A befizetésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén a közigazgatási óvadékot közigazgatási bírságnak kell tekinteni. A közigazgatási óvadék kezelésére kijelölt szerv az óvadékot, a befizetést követő egy év elteltével visszafizeti az ügyfélnek vagy jogutódjának, amennyiben ebben az időszakban nem sújtották újabb közigazgatási szankcióval.

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az alapítványok olyan jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, amelyek a civil életben fontos szerepet töltenek be. A korábbi Ptk. (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről) még akként rendelkezett, hogy alapítványt tartós közérdekű célra lehet létrehozni, a jelenlegi Ptk. (2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről) ilyen kikötést már nem tartalmaz. Így az alapítvány nem más, mint az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy.

Valamennyi alapítvány létrehozásában a legfontosabb szerepe az alapítónak van, a Ptk. értelmében ugyanis az alapító, az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét. A cél vonatkozásában látni kell, hogy bár a Ptk. nem tartotta meg a tartós közérdekű cél kikötést, alapítvány továbbra sem alapítható gazdasági tevékenység folytatására, ugyanakkor az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult. Ez a megkötés adódik az alapítványok civil szervezet jellegéből, ugyanakkor kellő rugalmassággal biztosítja azt is, hogy tevékenységükkel összefüggésben létezésük és működésük anyagi alapja garantált legyen az alapító által juttatott vagyonon felül is.

Alapító egyaránt lehet természetes személy és jogi személy, alapítvány kivételével, hiszen alapítvány nem létesíthet alapítványt és nem csatlakozhat alapítványhoz. Egyre gyakrabban figyelhető meg, hogy gazdasági társaságok a működésükhöz kapcsolódóan, elsősorban valamilyen szociális cél szolgálatára alapítványokat hoznak létre, mely fontos szerepet tölt be társadalmi felelősségvállalásukban. Több személy együttesen is létesíthet alapítványt, ilyen esetben pedig az alapítói jogokat az alapítók együttesen gyakorolják. A szabályozás arra is lehetőséget kínál, hogy utóbb vegyünk részt valamely alapítvány tevékenységében, hiszen nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az alapító okiratban meghatározott feltételekkel lehet. Ha a csatlakozó az alapító okirat alapján alapítói jogok gyakorlására is jogosult, a csatlakozást követően az alapítói jogokat az azok gyakorlására jogosult más személyekkel együttesen gyakorolhatja. Amennyiben az alapító okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását teljesítette, az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító át is ruházhatja.

A fentiekből is látható rugalmasság mellett természetesen az alapító lehetőségeinek korlátjait is rögzítik a vonatkozó jogszabályok. Így például, néhány fontosabb területet említve, bár az alapító okirat módosításának joga az alapítót illeti meg, semmis az alapító okiratban az alapítvány céljának módosítása, kivéve, ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy a cél elérése lehetetlenné vált, és az új cél megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik.

Hasonlóképpen, az alapítvány működésének anyagi alapját kívánja biztosítani a jogalkotó, amikor rögzíti, hogy semmis az alapító okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának csökkentésére irányul, vagy az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyét megváltoztatja. Ugyancsak kimondja a szabályozás, hogy az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni és felhasználni. Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el és nem követelheti vissza. Ily módon biztosított tehát, hogy az alapítvány létrehozását követően, az alapító, adott esetben meggondolva magát, ne tudja elvonni az alapítvány anyagi létalapját.

Az alapítvány működésének kontinuitását az rendelkezés biztosítja, hogy ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium gyakorolja.

Forrás:

http://www.barkassygrunfeld.com/hirek/2017/hogyan-hozhatunk-l%C3%A9tre-alap%C3%ADtv%C3%A1nyt

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Ügyvéd.hu ezen tematikus oldalának kezelésére a jogterületen jártas ügyvéd jelentkezését várjuk. A szerkesztőnek ingyenes prémium megjelenést biztosítunk az Ügyvéd.hu oldalalin és kiemelést az általa szerkesztett tevékenységi körben. Az info@ugyved.hu címen várjuk jelentkezését.