Van-e sérelmi díj az elhúzódó büntetőeljárásban?

Az eljárás észszerű időt meghaladó elhúzódása önmagában személyhez fűződő jogot nem sért, viszont a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit [278. § (3) bekezdés] sértheti azzal, hogy nem törekedtek az eljárás észszerű időn belül történő befejezésére.

Az eljárás résztvevői számára biztosított eljárási jogok nem minősülnek egyben személyhez fűződő jognak is, akkor sem, ha eljárási alapjogról van szó. Személyhez fűződő jognak csak a személyiség lényegi elemeinek, a személy egyediségét, azonosságtudatát, környezetének értékítéletét meghatározó tulajdonságainak és külső megnyilvánulásainak védelmét szolgáló jogok tekinthetők, amelyek abszolút szerkezetűek. A bírósági eljárások észszerű időt meghaladó elhúzódása okozhat kárt vagy egyéb érdeksérelmet az egyén számára, nem jár azonban az eljárásban résztvevők személyiségének sérelmével.

A hatályos Pp. 2. § (3) bekezdésének rendelkezése lehetővé teszi, hogy a polgári eljárás résztvevői méltányos elégtételt biztosító kártérítésre, illetve - 2014. március 15-től - sérelemdíjra tartsanak igényt, ha az eljárásban nem érvényesült az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő joguk. A büntetőeljárás (a polgári peres eljárással szemben) elsődleges célja az állam büntetőhatalmának és nem a sértett jogainak az érvényesítése, ezért a büntetőeljárásban nem abszolút követelmény az eljárás észszerű időn belül történő befejezése, a bíróságnak elég törekednie az eljárások észszerű időn belül történő befejezésére. Ezért nem tartalmaz a Be. a Pp.-hez hasonló rendelkezést és nem fűz különös jogkövetkezményt ahhoz, ha a büntetőeljárás nem fejeződik be észszerű időn belül. Az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jog megsértése akkor minősülhetne személyiségi jogi sérelemnek, ha az eljáró bíróság kifejezetten az eljárás valamelyik résztvevőjének a személyére tekintettel, a felperes személyiségének lényegét adó sajátosságok megsértése céljából nem fejezte volna be az eljárást észszerű időn belül.