Az Ákr. tervezet eredeti hatálybaléptetésének időpontja 2017. július 1. volt, azonban a rendelkezések gyakorlatba történő átültetése hosszadalmasabbnak bizonyult, így a 2018-as évtől várhatjuk a közigazgatási eljárási újításokat, melyek a következők:

• egyablakos eljárás
• közvetlen bírói jogorvoslat
• sommás eljárás, automatikus döntéshozatali eljárás
• negatív taxáció a kivett eljárások tekintetében
• tényleges általános szabályok létrehozása, melyektől szigorúbb az eltérési lehetőség
• szellemi tulajdonnal kapcsolatos eljárások nem hatósági ügyek
• szigorított ügyintézési határidők.

A két törvény már első pillantásra is különbözik, hiszen az Ákr. jóval rövidebb, mint elődje. Ez a paragrafusainak számában is megmutatkozik, az Ákr. 144, míg a Ket. 189 §-ból áll.

Jogpolitikai újítások

A területi közigazgatás reformja – különösen a fővárosi és megyei kormányhivatalok integrációja – lehetővé teszi olyan speciális eljárásforma bevezetését, amely a tényleges egyablakos eljárási metódust segíti elő, egy „fő” hatóság kijelölésével, amely az egyéb érintett hatóságoktól beszerzi vagy elősegíti az ügyfél kérelmének teljesítéséhez szükséges hatósági döntéseket. Így például egy gyermek születése után a szülőnek az új hatósági együttműködési rendszer szerint elég lenne csupán egy hatósággal kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy gyermeke anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját, TAJ-kártyáját, adókártyáját megkaphassa, valamint a családtámogatási ellátásokat (anyasági támogatás, babakötvény, GYES, GYED stb.) igénybe vehesse.

A jogorvoslati rendszer kérdésében a törvény jelentős változtatást tűzött ki célul, amely mélyen összefügg a közigazgatási bírósági rendszer kiteljesítésével. A közigazgatási eljárásokra vonatkozó statisztika adatai azt mutatják, hogy az ügyfelek az ügyek elenyésző számában (átlagosan kevesebb, mint 0,5 %) nyújtanak be fellebbezést, de ezen ügyek jelentős részében (mintegy 20 %-ában) bírói jogorvoslatot is kérnek az ügyfelek, így a megfellebbezett ügyek jelentős hányada bíróság elé kerül. A végleges, már nem támadható döntéshez fűződő érdekek mielőbbi érvényesítésére az Ákr. hangsúlyváltást irányoz elő: főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét[1] (kizárva a fellebbezést), és kivételes esetekben teszi lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezést magasabb szintű közigazgatási hatósághoz. A közigazgatási hatósági ügytípusok egyharmadában korábban is kizárt volt a fellebbezés lehetősége. A jogalkotó szerint a korrupciós kockázatok csökkentésének egyik megfelelő eszköze a bírói jogorvoslat lehetőségének jelentős szélesítése, mivel a bírói függetlenség és a bírósági eljárás nyilvánosságának elvéből fakad a döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a bírósági döntések publikálása eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a joggyakorlat.[2]

Természetesen a törvény biztosítja, hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Sommás eljárás és automatikus döntéshozatali eljárás esetén továbbá az ügyfél kérheti a döntés közlését követő öt napon belül ügyében teljes eljárás lefolytatását.

Az Ákr. megalkotásának fő oka, hogy a Ket. nem tudott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává válni, mert 10 év alatt szinte minden rendelkezése módosult, némelyik többször is, szövege egyre bővült, ugyanakkor - a koherenciája meggyengült, mert a törvénybe nem való ügyviteli jellegű előírások is kerültek bele, így egyfajta „ügyintézői kézikönyvvé” vált. Ezzel párhuzamosan egyre több eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, gyakorlattá vált az ún. „mögöttes” jogszabályként alkalmazása, ami megkérdőjelezte átfogóan általános jellegét. Az Ákr. megalkotásának főbb célkitűzései a dereguláció, az egyszerűség, közérthetőség és tömörség jegyében csak azon szabályokat tartalmazza, amelyek valóban minden eljárásban közösek.

Az Ákr. a szabályozási tárgyát képező hatósági ügyeket általános definícióval határozza meg. Így tehát negatív taxációval tételesen megnevezni azokat a hatósági ügy- és eljárásfajtákat, melyekre nézve csak részben illetve egyáltalán nem alkalmazható. Az általános és különös eljárási szabályok viszonya megváltozott, az Ákr. csak a kivett eljárásokat ismeri. Ezek az eljárások a következők (8.§): szabálysértési eljárás, választási eljárás (2013. évi XXXVI. tv.), népszavazással kapcsolatos ügyek (2013. évi CCXXXVIII. tv. valamint az Mötv. 2011. évi CLXXXIX. tv.), adó- és vámigazgatási eljárás (2003. évi XCII. törvény), menekültügy és idegenrendészet, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével az állampolgársági eljárás. Ezek nem tartoznak az Ákr. hatálya alá, teljes egészében eltérő szabályozású területek, de kivételesen az Ákr. egyes szabályainak alkalmazását lehetővé tehetik. Fontos változás lesz továbbá a 8.§ (3) értelmében, hogy a jogbiztonság és az átlátható jogi szabályozás biztosítása érdekében miniszteri rendelet nem állapíthat meg a jövőben kiegészítő eljárási rendelkezéseket. Tehát jogszabályok a szubszidiaritás jegyében az Ákr. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt maga a törvény megengedi.

Az általános és különös eljárási szabályok viszonya

Ahogy fentebb olvasható, az Ákr. maga terjedelmében jóval rövidebb, mint a Ket. szabályrendszere, és kifejezetten az egyszerűségre, közérthetőségre és tömörségre törekszik. A javaslat elkészítése során az alapvető eszme az volt, hogy mivel a több ezer eljárástípus minden lényeges eleme nem rögzíthető egy törvényben, ezért csak azon szabályok kerüljenek megfogalmazására, amelyek valóban minden eljárásban közösek, és az ezen kívül eső szükségszerű eltérések, illetve kiegészítő eljárási szabályok meghatározását az ágazati, különös eljárási jogszabályokra hagyja. Mindezek miatt azonban a ténylegesen általános szabályoktól való eltérés lehetőségét az Ákr. kizárja, illetve jelentősen szűkíti.

A törvény új helyzetet teremt a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében. Szakít a hatályos jogi felfogással, visszatér a két világháború közti jogfelfogáshoz, és hasonlóan a jegyző birtokvédelmi eljárásához, a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági eljárásoknak, így azok kivett eljárásként történő felsorolása nem is szerepel a normaszövegben.

Ügyintézési határidő

A sommás eljárást már a Ket. is tartalmazta a 2015-ös törvényi kiegészítéssel. A különbség az Ákr.-hez képest a határidőben rejlik, hiszen míg előbbinél az az előfeltétel, hogy az eljárásra irányadó ügyintézési határidő nem érheti el a két hónapot, vagy a hatvan napot, utóbbinál 8 napos határidőt szab a sommás eljárás lefolytatására. Ha a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és nincs ellenérdekű ügyfél, vagyis a benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal – de legkésőbb nyolc napon belül – döntést kell hoznia [41. §]. Amennyiben az ügyfél nem rendelkezik minden szükséges adattal az eljárás lefolytatásához, a hatóság erre felhívja figyelmét és teljes eljárást folytat le. Így minden eljárásban kötelezettség, hogy ha az ügyfél minden szükséges adatot beszolgáltat, rövid időn belül, akár azonnal kell elintézni ügyét.

Az elektronikus ügyintézés megreformálásával összefüggésben bevezetésre kerül az automatikus döntéshozatali eljárás [40. §], amikor is egy napon belül döntést kell hoznia a hatóságnak. Automatikus döntéshozatali eljárás akkor alkalmazható, ha a döntés mérlegelést nem igényel, nincs ellenérdekű ügyfél, minden – a döntéshez szükséges – adat rendelkezésre áll, és azt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Az automatikus döntéshozatal konkrét eseteit nem lehetséges az általánosság szintjén meghatározni, azt minden esetben az ágazati jogszabályoknak kell megtenniük.

A Ket. szerinti 21 napos általános eljárási határidővel szemben az Ákr. egy olyan „bruttó” ügyintézési határidőt állapít meg, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Általános szabályként hatvan nap áll a hatóság rendelkezésére, hogy döntésig eljuttassa az ügyet, amely alól csak az ügyfél mulasztása (késedelme), az ügyfél számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama és az indokolt döntéssel történt felfüggesztés, továbbá a szünetelés jelent kivételt. Az ügyintézési határidő a hivatalbóli eljárásokban és azon kérelemre induló eljárásokban, melyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, gyakorlatilag objektívvé válik, ezekben ugyanis csupán a felfüggesztés és a szünetelés eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. A bonyolult ügyek szűk körében ágazati törvény ennél hosszabb végső határidőt is megállapíthat. Az ügyintézési határidő a törvény alapján automatikus döntéshozatal esetén 1 nap, sommás eljárásban pedig 8 nap.[3]

[1] http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/atalakul-a-kozigazgatasi-eljaras

[2] http://novissima.blog.hu/2016/06/08/az_uj_ket_akr_legjelentosebb_ujitasai

[3] http://jogszabalyvaltozas.hu/aktualis-jogszabalyvaltozasok