Mindenekelőtt fontosnak tartom tisztázni a védjegy fogalmát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szerint: 

A védjegyek a jogszabályban előírt feltételeket kielégítő, megkülönböztetésre alkalmas, lajstromozott megjelölések. A védjegy (mint árujelző) segít abban, hogy a kereskedelmi forgalomban az egyes áruk és szolgáltatások egymástól megkülönböztethetőek, illetve azonosíthatóak legyenek. A védjegy segíti a fogyasztókat a tájékozódásban, fontos szerepe van a marketing és a reklám területén is.

Védjegyként oltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

A közösségi védjegyről szóló rendeletet módosító, 2015/2424/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a módosító rendelet) 2016. március 23-án lépett hatályba. A módosító rendelet többek között a következő változásokat foglalja magában: 

• az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának neve;
• a Hivatal által kezelt védjegy nevének európai uniós védjegyre módosítása; és
• a védjegyek díjrendszere.

A rendelet a vizsgálati eljárásokkal, a feltétlen kizáró okokkal, a felszólalással és törléssel, a viszonylagos kizáró okokkal és a fellebbezéssel kapcsolatban is változásokat vezetett be.

A módosító rendelet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek 2017. október 1-től alkalmazandók, mivel másodlagos jogalkotás keretében kellett kidolgozni azokat. A másodlagos jogalkotás a végrehajtási rendeletből, valamint a 2868/95/EK és a 216/96/EK bizottsági rendeleteket hatályon kívül helyező, felhatalmazáson alapuló rendeletből áll. A másodlagos jogszabályok részletes átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek meghatározzák, hogy mikor alkalmazandók az új eljárási szabályok az eljárásokra (Átmeneti rendelkezések táblázat).

A jogi reform folyamatában az EU védjegyrendszer sikeresnek bizonyult, alapelvei kiállták az idő próbáját, azonban a rendszer sikerére építve, annak egészét, az internet korszakához adaptálva, még hatékonyabbá és következetesebbé kívánják tenni.

A jogi reform célja különösen az eljárások egyszerűsítése, a jogbiztonság erősítése és a Hivatal feladatainak pontos meghatározása, ideértve a Hivatal és a tagállamok szellemi tulajdonjogi hivatalai közötti együttműködési keretet és gyakorlatok közelítését.

2017. október 1-től három fő területen történt változás:

• grafikai ábrázolás
• tanúsító védjegyek
• eljárásbeli változások

Grafikai ábrázolás

2017. október 1-jétől kezdve a grafikai ábrázolásra vonatkozó követelménynem alkalmazandóaz újonnan benyújtott védjegybejelentésekre. Ez azt jelenti, hogy ettől a naptól kezdve megengedett a megjelölések bármely megfelelő formában, széles körben elérhető technológia alkalmazásával történő ábrázolása, amennyiben az ábrázolás egyértelmű, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív.

Az eredmény egy „azt kapod, amit látsz” rendszer lesz, amely az európai uniós védjegyek lajstromába bejegyzett védjegytételeket világosabbá, hozzáférhetőbbé és könnyebben kereshetővé kívánja tenni.

Az európai uniós védjegyről szóló rendelet végrehajtásáról szóló rendelet (EUV Vhr.) 3. cikke rögzíti egyes leggyakoribb védjegytípusok tekintetében a megjelenítésre vonatkozó konkrét szabályokat és követelményeket, ideértve bizonyos technikai követelményeket is.

A cél nagyobb jogbiztonság nyújtása a felhasználók számára, valamint a formai okokra alapított kifogások arányának csökkentése.

Az alábbi táblázat tartalmazza a leggyakoribb védjegytípusok felsorolását, megjelenítésüket, a leírás szükségességét és a védjegybejelentés 2017. október 1-jén vagy azt követően történő benyújtásakor az EUIPO által elfogadott formátumot.

Tanúsító védjegyek

A tanúsító védjegyek az EU szintű védjegyek új típusa, amelyek azonban bizonyos nemzeti szintű rendszerekben már évek óta léteznek az EU-n belül.

Az európai uniós tanúsító védjegy meghatározása szerint olyan védjegy, „amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult által az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, illetve a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemzők tekintetében – a földrajzi eredet kivételével – tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse az ilyen tanúsítással nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól“.

Az európai uniós tanúsító védjegy lényegében bizonyos áruk és szolgáltatások különleges tulajdonságainak garanciájával kapcsolatos.

Azt jelöli, hogy a tanúsítással rendelkező áruk és szolgáltatások megfelelnek a védjegy használatára vonatkozó szabályzatban meghatározott adott követelménynek és a tanúsító védjegy jogosultjának felelőssége alá tartoznak, függetlenül attól a vállalkozástól, amely az érintett árukat előállítja, illetve az érintett szolgáltatásokat nyújtja és a tanúsító védjegyet ténylegesen használja.

A tanúsító védjegy bejelentőjének bejelentésében nyilatkoznia kell, hogy európai uniós tanúsító védjegyre tesz bejelentést.

A védjegy használatára vonatkozó szabályzat a tanúsító védjegy lényegét képezi. A szabályzatot a bejelentés napjától számított két hónapon belül kell benyújtani a következők meghatározásával:

• a tanúsítandó áruk és szolgáltatások jellemzői;
• a tanúsító védjegy használatára vonatkozó feltételek;
• a tanúsító védjegy jogosultja által alkalmazandó vizsgálati és ellenőrző intézkedések.

Az európai uniós tanúsító védjegyre két fontos korlátozás vonatkozik. A jogosult nem folytathat olyan gazdasági tevékenységet, amely a tanúsítással rendelkezőkkel megegyező áruk és szolgáltatások nyújtására is kiterjed. A tanúsító védjegy jogosultja a tanúsítással rendelkező árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan nem használhatja a védjegyet. A tanúsító védjegy nem különböztethet meg földrajzi eredet tekintetében tanúsított árukat és szolgáltatásokat.

A tanúsító védjegyet olyan áruk és szolgáltatások vonatkozásában kell bejelenteni, amelyeket a védjegyjogosult fog tanúsítani. A használatra vonatkozó szabályzatnak tartalmaznia kell a bejelentett európai uniós tanúsító védjegy által lefedett áruk és szolgáltatások listáját.

A tanúsító védjegy elektronikus bejelentésének díja 1500 EUR.

Eljárásbeli változások

1. nyelvhasználat

2017. október 1-jétől a bizonyítékok többségét továbbra is be lehet nyújtani az EU bármely hivatalos nyelvén. Ha az alátámasztó bizonyítékokhoz (a benyújtásra, lajstromozásra és megújításra vonatkozó igazolások, illetve a vonatkozó jog rendelkezései kivételével) használt nyelv nem egyezik meg az eljárás nyelvével, fordításra a továbbiakban már csak akkor van szükség, ha a Hivatal kéri, melyet hivatalból, vagy a másik fél indokolással ellátott kérelmére tehet meg. A szerzett megkülönböztető képesség vagy a hírnév bizonyítékai ebbe a kategóriába esnek.

Az alátámasztó bizonyítékokat (a benyújtásra, lajstromozásra és megújításra vonatkozó igazolások, illetve a vonatkozó jog rendelkezései) azonban továbbra is az eljárás nyelvén kell benyújtani (vagy le kell fordítani az adott nyelvre) az alátámasztásra megadott határidőn belül.

Ezen túlmenően a „standard fordítás” az EUV Vhr. 25. cikke alapján kisebb terhet jelent a korábbiakhoz képest: amennyiben az adott fél jelzi, hogy csak a dokumentum bizonyos részei relevánsak, a fordítás ezekre a részekre korlátozható.

2. Elsőbbség

Az elsőbbség igénylésére vonatkozó kérelmet az európai uniós védjegybejelentéssel együtt kell benyújtani (korábban az ilyen kérelmeket be lehetett nyújtani a védjegybejelentést követően). Az elsőbbségi igényt alátámasztó iratokat a bejelentés napjától számított három hónapon belül kell benyújtani (korábban az elsőbbségi nyilatkozat kézhezvételétől számított három hónapon belül kellett). Ha az utóbbi iratok nem a Hivatal nyelveinek egyikén készültek, mostantól a Hivataltól függ, hogy kéri-e az iratok fordítását.

Változást jelent a Hivatal gyakorlatában az, hogy a továbbiakban nem kerül sor az elsőbbségi igények érdemi vizsgálatára. Mindaddig „pusztán” igények maradnak, amíg nem hivatkoznak rájuk, és eljárás keretében kell jóváhagyni őket.

Forrás:

https://euipo.europa.eu/ohimportal/hu/eu-trade-mark-regulation

Szerk.: Pató Viktória Lilla