Mai cikkünk egy jogesetet mutat be, illetve erre a Kúria emberkereskedelem bűntettének személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére és fenyegetéssel történő megvalósítása tárgyában hozott Bfv.I.81/2017. számú határozatát.

A tényállás szerint a IV. rendű terhelt társaival együtt 40.000 forintért prostitúciós tevékenység folytatása céljából megvásárolta az I. rendű terhelttől annak testvérét, az enyhe és közepes fok határán álló gyengeelméjűségben szenvedő sértettet, akiről fényképeket készítettek és azokat az interneten továbbították ismeretlen címzettekhez. A sértett iratait elvették, a tartózkodási helyét is csak valamelyik terhelt kíséretében hagyhatta el, majd Olaszországba szállították, ahol négy napon keresztül egy bárban kellett hiányos öltözékben a férfi vendégek szórakoztatására táncolnia, illetve szexuális cselekményekre kényszerítették. A sértettet minderre azzal a folyamatos fenyegetéssel vették rá, hogy ellenkezése esetén az I. rendű terhelt a testvérét bántalmazni fogja, illetve „elintézi”. Az irányadó tényállás szerint a sértett megvásárlására külföldön végzendő prostitúciós tevékenység folytatása érdekében került sor.

Kizsákmányolás alatt a 2011/36/EU irányelvnek megfelelően a más prostitúciójának kihasználása is értendő. Az irányelv értelmében az emberkereskedelem áldozatait – az egyes tagállamok jogrendszerének alapelveivel összhangban – mentesíteni kell a büntetőeljárás, illetve a szankciók kiszabása alól olyan bűncselekmények vonatkozásában, amelyek elkövetésére az emberkereskedelemnek való alávetettségük közvetlen következményeként kényszerültek, mint például a hamis okmányok felhasználása vagy a prostitúcióról és a bevándorlásról szóló jogszabályok szerinti bűncselekmények.

A Kúria megállapította, hogy az ítélethozatalok során a törvényszék és az ítélőtábla az ítélet rendelkező részében és annak jogi indokolásában is helyesen hívta fel a Btk. 192. § (3) bekezdés a) pontját és erre figyelemmel a (4) bekezdés b) pontját. Elmulasztották azonban az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét fenyegetéssel elkövetettnek is minősíteni.

Az irányadó tényállás szerint a kizsákmányolási célzat érdekében a sértettel szemben fenyegetést is alkalmaztak, és a fenyegetés – testvére bántalmazásának, „elintézésének” kilátásba helyezése – szellemi állapotára is tekintettel nyilvánvalóan olyan súlyú volt, amely alkalmas volt arra, hogy benne komoly félelmet keltsen, azaz megfelelt a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti feltételnek.

Forrás:

http://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-bfvi812017-szamu-hatarozatarol-az-emberkereskedelem-buntettenek-szemelyi

Eur-lex

Szerk.: Pató Viktória Lilla