Az alapítványok olyan jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, amelyek a civil életben fontos szerepet töltenek be. A korábbi Ptk. (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről) még akként rendelkezett, hogy alapítványt tartós közérdekű célra lehet létrehozni, a jelenlegi Ptk. (2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről) ilyen kikötést már nem tartalmaz. Így az alapítvány nem más, mint az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy.

Valamennyi alapítvány létrehozásában a legfontosabb szerepe az alapítónak van, a Ptk. értelmében ugyanis az alapító, az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét. A cél vonatkozásában látni kell, hogy bár a Ptk. nem tartotta meg a tartós közérdekű cél kikötést, alapítvány továbbra sem alapítható gazdasági tevékenység folytatására, ugyanakkor az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult. Ez a megkötés adódik az alapítványok civil szervezet jellegéből, ugyanakkor kellő rugalmassággal biztosítja azt is, hogy tevékenységükkel összefüggésben létezésük és működésük anyagi alapja garantált legyen az alapító által juttatott vagyonon felül is.

Alapító egyaránt lehet természetes személy és jogi személy, alapítvány kivételével, hiszen alapítvány nem létesíthet alapítványt és nem csatlakozhat alapítványhoz. Egyre gyakrabban figyelhető meg, hogy gazdasági társaságok a működésükhöz kapcsolódóan, elsősorban valamilyen szociális cél szolgálatára alapítványokat hoznak létre, mely fontos szerepet tölt be társadalmi felelősségvállalásukban. Több személy együttesen is létesíthet alapítványt, ilyen esetben pedig az alapítói jogokat az alapítók együttesen gyakorolják. A szabályozás arra is lehetőséget kínál, hogy utóbb vegyünk részt valamely alapítvány tevékenységében, hiszen nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az alapító okiratban meghatározott feltételekkel lehet. Ha a csatlakozó az alapító okirat alapján alapítói jogok gyakorlására is jogosult, a csatlakozást követően az alapítói jogokat az azok gyakorlására jogosult más személyekkel együttesen gyakorolhatja. Amennyiben az alapító okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását teljesítette, az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító át is ruházhatja.

A fentiekből is látható rugalmasság mellett természetesen az alapító lehetőségeinek korlátjait is rögzítik a vonatkozó jogszabályok. Így például, néhány fontosabb területet említve, bár az alapító okirat módosításának joga az alapítót illeti meg, semmis az alapító okiratban az alapítvány céljának módosítása, kivéve, ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy a cél elérése lehetetlenné vált, és az új cél megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik.

Hasonlóképpen, az alapítvány működésének anyagi alapját kívánja biztosítani a jogalkotó, amikor rögzíti, hogy semmis az alapító okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának csökkentésére irányul, vagy az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyét megváltoztatja. Ugyancsak kimondja a szabályozás, hogy az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni és felhasználni. Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el és nem követelheti vissza. Ily módon biztosított tehát, hogy az alapítvány létrehozását követően, az alapító, adott esetben meggondolva magát, ne tudja elvonni az alapítvány anyagi létalapját.

Az alapítvány működésének kontinuitását az rendelkezés biztosítja, hogy ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium gyakorolja.

Forrás:

http://www.barkassygrunfeld.com/hirek/2017/hogyan-hozhatunk-l%C3%A9tre-alap%C3%ADtv%C3%A1nyt

Szerk.: Pató Viktória Lilla