Rendszerüzenet

Nemzetiségi képviseleti jog a Parlamentben

2017. június 13-án az Országházban megrendezésre került Házszabályon túl konferencia egyik meghívott előadója Móré Sándor volt, aki a nemzetiségek részvételéről számolt be a népképviseleti szervekben. 

Móré Sándor elmondta, hogy a reformkortól övezi figyelem a nemzetiségek képviseletének kérdését, az első jogi kodifikáció az 1993. LXX. nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény volt Magyarországon, melyeket a hatályos szabályozás összefogóan nemzetiségeknek nevez. Az előadó szerint felmerülhet a kérdés, hogy eddig mulasztásos alkotmánysértés történt-e azáltal, hogy nem volt nemzetiségi képviselő mandátum megszerzésére lehetőség egészen a 2014-es választásokig, ahol nemzetiségi listát állíthatott a 13 országos nemzeti önkormányzat, illetve hogy nem alkotmányosan lefektetett alapelv a nemzetiségi képviselet joga, ezt csupán a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény deklarálja. Aggályosnak véli az előadó, hogy pártok jelöltjeként szerezhettek eddig csak parlamenti mandátumot nemzetiségi képviselők, ami nem nemzetiségi érdekképviseletet, sokkal inkább politikai érdekképviseletet jelent. Nemzetiségi jogvédelmet az Alapvető jogok biztosa és a bíróságok hivatottak végezni állami szinten.

Nemzetközi szinten a kisebbségvédelmet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európa Tanács végzi. Az EBESZ Nemzeti és kisebbségi jogok főbiztosa pozíciót 1992-ben Hágában azért hoztak létre, hogy a „csendes diplomácia” eszközeivel elősegítse a kisebbségi jogok védelmét, etnikai konfliktusok megelőzését nemzetközi és tagállami szinten is. Az Európa Tanács égisze alatt fogadták el 1995-ben a Nemzeti kisebbségi keretegyezményt, megteremtve ezzel a kisebbségvédelem nemzetközi keretét, melyet a tagállamok belső joga egészít ki.

Az Alaptörvény II.(2) bekezdés expressis verbis nem mondja ki a kisebbségek országgyűlési képviseletének jogát, csak részvételi lehetőségről beszél. A nemzetiségek kedvezményes országgyűlési képviseletére született egy törvényjavaslat, melynél nagyobb kedvezmény biztosítása már súlyosan sértené az egyenlőség elvét a választásokon. A nemzetiségek, akik parlamenti képviseletért indulna, nem adatnak le voksot pártlistára, figyelmeztetett Móré Sándor. Felvetette továbbá, hogy szerinte érthetetlen az, hogy csak az adott nemzetiséghez tartozó egyén lehet nemzetiségi képviselő, azonban egy olyan magyar állampolgár, aki szimpatizál a kisebbség jogaival nem indulhat nemzetiségi képviselői mandátumért a választásokon.

A 2014-es parlamenti választáson két nemzetiségnek volt csak esélye nemzetiségi képviseleti mandátum megszerzésére, ám mind a német, mind a román kudarcot vallott. A nemzetiségi szószóló az a személy, aki képviseleti mandátum hiányában képviselheti a választásokon nemzetiségi listát állított és arra legalább egy érvényes szavazatot szerzett nemzetiséget a Házban. A nemzetiségi szószólónak a képviselőktől eltérő jogaik lesznek, így sem szavazati, sem interpellációs, sem felszólalási joga nincs a parlamenti üléseken. Ez utóbbi kivételes esetben, nemzetiségi relevancia fennállásakor engedélyezett, azonban erre vonatkozóan nincs pontos törvényi definíció. (A roma szószszóló parlamenti ülésen eddig egyszer szólalt fel, romákat érintő kérdésben.)

A nemzetiségi szószóló jogai között szerepel, hogy intézhet kérdést a nemzetiséget érintő ügyekben mindazon személyekhez az MNB elnökén kívül, akikhez a képviselők intézhetnek, irományt nyújthat be a parlamentbe, saját anyanyelvén, valamint mentelmi jog és törvényjavaslat kezdeményezési jog is megilleti a nemzetiségi parlamenti bizottságon keresztül. Ez a bizottság nagy előrelépést jelent a nemzetiségi képviselet terén.

A képviseleti jog hatékonyságát a nemzetiségek eltérő aránya akadályozza, valamint hogy elkerülhetetlen a pozíció politikai töltetűvé válása- tette hozzá Móré Sándor.

 

szerk.: Pató Viktória Lilla

Hozzászólások